Bevezetés

Az a vallás, amely leginkább megfelel az ember természetének - az Iszlám, ezért adta Isten ezt nekünk. Isten szándékosan tette a vallást olyanná, hogy mindenkinek könnyű legyen eszerint élni. A lényeg az, hogy Isten megelégedettségét kell keresni mindig, és sorsunkat Isten kezébe kell helyezni, mert végtelen kegyelmével úgyis Ő határozza meg a sorsunkat.

Isten mindent valamilyen célból teremtett meg: Ő a hatalom birtokosa. Bízzunk Istenben, aki minden teremtmény tulajdonosa, Ő az, aki ellenőriz mindent, ami történik. Ez azt jelenti, hogy az embernek felesleges aggódnia, félnie, mert Isten mindent jobban tud. Isten parancsai az emberek javát szolgálják, és betartásuk nem okoz különösebb nehézséget.

Isten a Koránban kijelenti, hogy a vallás könnyű, és hogy Ő fogja könnyűvé tenni a dolgokat azoknak, akik ezt a vallást követik.

"S megkönnyítjük neked az utat a legkönnyebbhez (legjobb cselekedethez)." (Korán, 87:8)

"Ő titeket választott ki. És Ő nem szabott ki rátok a vallásban semmi olyat, ami terhes lenne [nektek]: atyátok, Ábrahám vallását [szabta ki]" (Korán, 22:78)

Prófétánk, (Isten áldása és béke legyen vele), a vallás követésére hív bennünket, és arra, hogy mondjuk: A vallás - könnyebbség (Sahih Bukhari).

Prófétánk (Isten áldása és béke legyen vele) mindig azt tanácsolta az őt körülvevő muszlimoknak, hogy a vallást úgy gyakorolják, hogy az a lehető legegyszerűbb legyen. Ezért azok az igazhívő muszlimok, akik engedelmeskednek ennek a parancsnak, nem állítják be a könnyű dolgokat nehéznek, tengernyi szenvedést okozva ezzel. A Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) ezzel kapcsolatos egyik mondása a következő:

"Tedd a dolgokat könnyűvé az emberek számára, s nem pedig nehezebbé, és tedd őket nyugodttá kedvességgel, és ne szegülj ellent nekik." (Sahih Bukhari) Prófétánk (Isten áldása és béke legyen vele) azt mond ta, hogy könnyű Isten vallása szerint élni, s erről lesz szó ebben a könyvben. Az Iszlám olyan életmódot mutat be, amely az ember természetének legjobban megfelel, amelynek betartása kényelmes, s amelynek erkölcse szerint élve az ember megtalálja az igazi boldogságot. Ha valaki a Koránban tanított erkölcs szerint éli az életét, ez a legjobb életforma, amit csak élhet.

 

A Korán megmutatja, hogy mi a könnyű 

"Hanem Mi kinyilatkozánk néked ó Muhammad a Koránt, hogy ne aggódj. Csupán csak emlékeztetőül annak, aki fél." (Korán, 20:2-3)

Isten a történelem folyamán szent könyveket és prófétákat küldött a Földre, hogy az egyistenhitre hívják az embereket, és hogy elmagyarázzák nekik a könyveket. Isten azt akarta ezzel, hogy az emberiség megtalálja az igazságot, és tudást szerezzen a vallásról, elérje az abszolút valóságot, azaz a legmagasabb szintű létezési módot. Az utolsó könyv, amit Isten leküldött az emberiségnek, a Korán.

"...korábban, útmutatásként az emberek számára. És leküldte a Furkánt. Bizony, akik nem hisznek Allah jeleiben, azoknak szigorú kínzás jár. Allah bizony Legyőzhetetlen, Megtorló." (Korán, 3:4)

A sokisten-hívők és a vallással szemben állók - saj nos - igen nagy hatást gyakoroltak azokra a könyvekre, amelyeket Isten a Korán előtt küldött le. Babonák és hamis hit férkőzött be ezekbe a könyvekbe. Ám Isten ítélete szerint az utolsó szent könyvbe, a Koránba nem kerül semmiféle hamisítás, és Isten Maga gondoskodik arról, hogy a Korán változatlan formában őrződhessék meg az Utolsó Ítélet Napjáig.

"Bizony, Mi leküldtük az Írást. És bizony, Mi őrizői vagyunk annak." (Korán, 15:9)

"Nem férkőzhet hamisság hozzá sem elölről, sem hátulról. [Az] küldte le, Aki bölcs és magasztalt." (Korán, 41:42)

A hívőkben megvan a komfortérzés és a bizonyosság arról, hogy tudják, a Korán érvényes lesz és megőrződik az Ítéletnapig. A Korán egy olyan könyv, amelynek parancsaira és elrendeléseire bárki bátran támaszkodhat, és szívében és lelkiismeretében minden feltétel és kétség nélkül követheti azokat. Nagy áldás és kegyelem Istentől az, hogy egy ilyen megbízható könyvet küldött le az embereknek. A Korán következő soraiban Isten így értesíti a hívőket a Korán fontosságáról:

"És Mi leküldtük hozzád az Írást, hogy minden dolog világos magyarázatául szolgáljon, és hogy útmutatás és könyörület és örömhír legyen azok számára, akik alávetik magukat [Nékünk]." (Korán, 16:89)

Mindenki, aki ismeri a Koránt, és vezetőjének választja, a legkorrektebb és a legteljesebb módon tanulja meg azt - többek között -, hogy mi Isten teremtésének a célja és azt, hogy hogyan nyerjük el Isten megelégedését és kegyelmét, hogyan jussunk be a Paradicsomba, milyen az élet a Paradicsomban és a Pokolban, és az ilyen ember tisztában van azzal, hogy Isten teremtése egy titok és ismeri a legjobb erkölcsöket.

Minden kérdésre, amit ember a vallással kapcsolatban feltehet, választ talál a Koránban. Isten ezt mondja erről az egyik Korán-idézetben:

"S ők nem hoznak neked példát, hanem Mi elhozzuk néked az igazat, s a szebb magyarázatot." (Korán, 25:33)

Mivel a vallással kapcsolatos összes kérdésre tartal maz választ a Korán, így nincs miről vitatkozni. Isten elmondja nekünk, hogy a Korán kinyilatkoztatásának egyik célja az volt, hogy tisztázza azokat a kérdéseket, amelyekben az emberek nem értettek egyet egymással:

"Mi csak azért bocsátottuk le az írást, hogy kinyilvánítsd nékik azt, miben ők különböztek, s legyen Útmutatásként, kegyelemként a hívők népének." (Korán, 16:64)

A Korán nagy áldás és igaz útmutató, mely az egyis tenhitet hirdeti. Isten a Koránban olyan dolgokat közöl velünk, amikről eddig fogalmunk sem volt, s amik felől azelőtt semmiféle tudással nem rendelkeztünk. Isten a Koránon keresztül megosztja velünk a Teremtés titkait is. Másrészt Isten a Koránon keresztül értesít bennünket a Sátán létezéséről, alattomos természetéről, tulajdonságairól, céljáról, és leírja azokat a csapdákat, amelyek segítségével az emberek közelébe tud férkőzni, hogy azután könnyűszerrel lecsapjon rájuk. Ezen kívül a Korán megmutatja, hogy hogyan kell a Sátán hatása alól kivonni magunkat. Minden, ami a Koránban a Sátánról le van írva, nagy segítség a hívőknek, hogy távol tudják tartani maguktól az alattomos és láthatatlan ellenségeket, amelyek esetleg közelítenek hozzájuk.

A Korán könnyen olvasható könyv és mindenkihez szól. Ezért az Ítéletnapon, amikor az emberek számot adnak arról, hogy mit cselekedtek életükben, nem mondhatják azt kifogásként, hogy senki nem mondta meg nekik, hogy mi a jó és mi a rossz, vagy hogy nem voltak biztosak egyes dolgokban. Isten, a Koránon keresztül felhívja az emberek figyelmét a legjobb útra, és az életüket érintő legégetőbb kérdésekre ad választ.

Ugyanazt a dolgot többféleképpen is elmagyarázza, hogy könnyebben megértsük. A Könyv használatára vonatkozóan is kapunk információt Istentől.

"Mert bizony elhoztuk nékik az írást, részletez tük azt tudással útmutatásként, s kegyelemként a népnek, kik hisznek." (Korán, 7:52)

"Nézd, hogy jelenítjük meg a kinyilatkoztatásokat, hátha tán felfogják." (Korán, 6:65)

Isten e szavai ellenére vannak olyanok, akik hibásan azt állítják, hogy a Koránt nem mindenki képes megérteni. Sokan azt gondolják, hogy hosszú évekig kell tanulni ahhoz, hogy valaki olvasni tudja, vagy megértse a Koránt, vagy hogy eszerint éljen. Azok, akik így gondolkodnak, sohasem olvasták a Koránt, vagy ha mégis, meg sem próbálták megérteni azt. Már előre szántszándékkal feltették magukban, hogy úgysem fogják soha megérteni. Pedig a Korán - ahogy azt benne is olvashatjuk - világos, mint a Nap. Olyan stílusban van írva, hogy mindenki számára - aki őszinte szívvel közelít hozzá - olvasható és érthető legyen.

Az, hogy a Korán nyelve könnyen érthető, nagy áldás az embereknek. A Koránban Isten kijelentette, hogy leegyszerűsítette a Koránt, hogy az emberek könnyen megérthessék azt.

"S hanem Mi megkönnyítjük ezt az írást a te nyelvedre ó Muhammad, hogy hirdess általa az őrizkedőknek, s figyelmeztesd általa a konok népet." (Korán, 19:97)

A kegyelmes és könyörületes Isten így tette könnyeb bé a vallás megértését az embereknek. Az embereknek egyetlen feladatuk van, helyesen értelmezni Isten szavait és asze rint cselekedni. Vannak olyanok, akik inkább járnak a nehezebb úton, hiába van könnyebb út. Ezek folyton olyan dolgok után kutatnak, amelyek csak félrevezetik őket, s életüknek a Koránhoz semmi köze nincs. Pedig a Korán az, amely a legjobb tankönyv a tanuláshoz, melyet az evilági és a túlvilági élethez egyedüli mentőövként használhatunk. Ezért a mi Prófétánk (Isten áldása és béke legyen vele) így szólt Istenhez:

"Ó, Uram! Íme! Az én népem nem veszi figye lembe ezt a Koránt." (Korán, 25:30)

Azok az igazhívők, akiknek a szíve nem üres, és akik alávetették magukat Isten akaratának, tudják, hogy a Koránt a Mindenható és Bölcs Isten küldte le, és ez az az Útmutató, amely az igaz útra vezet. Isten közli velünk, hogy a "Korán gyógyító és nagy kegyelem a hívők számára." (Korán, 17:82). A Korán szavain keresztül az emberek megtanulják a jó erkölcsöt és a nekik legjobban megfelel? életmódot, s minden kérdés megoldásra talál és minden kétséget bizonyság vált fel.

Ez egy nagyon fontos szempont: Isten úgy teremtette az embereket, hogy ha az Iszlám alapelvei szerint élnek, boldog, békés, mentálisan és fizikailag egészséges személyiséggé válnak. Azoknak viszont, akik más utakat keresnek, és úgy akarják elérni a boldog, békés, mentálisan és fizikai lag egészséges állapotot, nekik ez sohasem fog sikerülni. Még akkor sem, ha ezer és ezer, vagy millió és millió évig is fogják keresni. Az egyedüli dolog, ami által vezettetve az emberek ezen és a másvilágon könnyebbséget nyernek - az Isten által az emberek részére leküldött Korán. A Koránban, az Egyedüli Igaz Könyvben, amely az embereket a sötétségből a fénybe emeli, Isten a következőket jelentette ki:

"Alif, Lám, Rá. Ez az írás, mit kinyilatkoztattunk néked ó Muhammad, hogy kivezesd az embereket a sötétségből a világosságba Urunk engedelmével, a nagyszerű és áldott ösvényre."(Korán, 14:1)

Azok, akik Isten könyvének a fényét követik, és alávetik magukat a benne található vezető szabályoknak, mindig meg lesznek áldva a könnyebbség áldásával és szép életük lesz ezen a Földön és a Túlvilágon is Isten akaratával.

 

Isten elrendelte azt, ami könnyű

Az emberek vallásos tudása általában azon alapul, hogy mit hallottak kora gyermekkoruk óta. Mivel ezt a tudást nem az Eredeti Igaz Forrásból merítették - ami a Korán - sok előítélet és babona hemzseg a fejükben, és a vallásról téves elképzeléseik vannak. Ezek közül a legkárosabb az, hogy a vallás nehéz. Azoknak állt érdekében teletűzdelni mindenféle babonákkal a vallást, és bonyolítani a vallás gyakorlásának kivitelezését, akik azzal próbálkoznak, hogy megakadályozzák az emberek vallásgyakorlását, s így a vallást a lényegétől fosztják meg. Az újonnan kitalált praktikákkal szándékosan vagy akaratlanul próbálják eltávolítani az embereket a vallástól. Tudnunk kell, hogy a Koránban, és a Prófétai hagyományokban benne van minden, amit Isten fontosnak tartott közölni az emberekkel. A Korán és a Prófétai hagyományok az a két dolog, ami megtanít minket arra, hogy az őszinte embereknek a vallás gyakorlása nagyon könnyű.

Az első dolog, ami nagyon fontos, hogy tudjuk, az az, hogy Isten az embereket a semmiből teremtette, mivel Ő az, aki mindennel rendelkezik az Univerzumban. Isten, aki az emberi lényeket mindenkinél jobban ismeri, és aki közelebb van hozzájuk, mint a nyaki ütőerük, a vallást olyannak te remtette, ami legjobban megfelel az emberi természetnek. Isten a következő Korán ájákban megmondja, hogy az embereket a legmegfelelőbb vallásra hívja, olyan vallásra, amely a legjobban megfelel az emberi természetnek.

"Fordítsd hát orcádat hanif gyanánt az [igaz] vallás felé: Allah eredeti elrendezése szerint, amelyben elrendezte az embereket! Allah teremtését nem lehet megváltoztatni! Ez az igazi vallás! A legtöbb ember azonban nem tudja." (Korán, 30:30)

Isten kedvessége és könyörületessége következében az igaz vallások mindegyike le lett küldve az idők folyamán és olyan parancsokat tartalmaztak ezek a vallások, amelyeket könnyű betartani, mert Isten mindig könnyebbséget akart a híveinek. Ennek valóságosságát igazolja a következű Korán ája: " Allah nektek megkönnyebbülést akar". (Korán, 2:185) Az, aki betartja az Isten által kijelölt határokat, az a legjobb életet éli, amit csak lehet, és olyan életet él, amely legjobban megfelel az emberi természetnek.

Vannak emberek, akik nem tudják ezeket az igazságokat, azt gondolják, hogy kényelmesebb az életük akkor, ha a vallás korlátait lerombolják. Azt gondolják, hogy szabadabbak lesznek akkor, ha nem kell törődniük az erkölcsi értékekkel. Azt feltételezik, hogy a vallás olyan szigorú sza bályokat tartalmaz, amely életüket túl bonyolulttá teszi. Pedig nagy hiba ezt gondolni, és azok, akik ezt gondolják, azért gondolják ezt, mert a Sátán félrevezeti őket.

Éppen ellenkezőleg, könnyű Isten vallása szerint élni, és teljesíteni az Ő parancsait.

Az igazi nehézséget az adja, ha valaki olyan országban él, ahol a hitetlenek nem ismerik el az Isten által szabott határokat. Az ilyesmi borzalmas következményekkel járhat.

Először is azokban az országokban, ahol a vallást nem gyakorolják, vagy ahol nem vallásos emberek élnek, káosz van, zűrzavar, türelmetlenség, félelem, boldogtalanság és stressz. Aki nem fél Istentől, bármilyen erkölcstelenség elkövetésére képes, mert nem ismer semmilyen határt semmiben, s így eltorzult életet él. Aki Istent kizárja az életéből, az nem mutat szeretetet az emberek felé sem, nem vállal semmilyen áldozatot senkiért, s nem érez tiszteletet senki iránt sem. Aki ilyen közösséghez tartozik, láthatja, hogy a tagok nem támogatják egymást lelkileg, és nem segítenek a másikon, ha bajban van. Boldog lehet-e az, aki ilyen haramiaközösség tagja? Nem. Amikor a vallás által felállított határokat lerombolják, a békés légkört felváltja a viszály, és az emberek élete pokollá változik, éppen úgy, ahogyan azt a Sátán akarja.

A jelenkor deviáns magatartást tükröző jelenségei, a drogkereskedelem, a prostitúció, a korrupció, és a csalás mind azzal kapcsolatosak, hogy az elkövetők távol állnak a vallástól, és ezzel együtt idegen nekik a lelki jóság és az erkölcsi értékek. Ilyen fordított értékrenddel rendelkező emberek hajlamosak azt gondolni, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak. Ám a lelki és fizikai leépülés, ami ily módon kialakul, elkerülhetetlen. Milyen szabadság az, ha valaki az Isten által kijelölt határok el nem ismerése miatt lett beteg, koravén, ha a haja és a bőre emiatt vesztette el fényét, és életerejét, ha kiuzsorázza testét, s nyomorba taszítottan él, mert bűnben él, prostitúció fogságában, alkoholfüggőségtől és drogfüggőségtől űzetve? Ha valaki nem ismeri el az Isten által felállított határokat, nem tartja tiszteletben az erkölcsi normákat, élete céltalanná válik, és kiüresedéssel végződik, fizikai sérüléseket és érzelmi megrázkódtatást okozva kivétel nélkül minden érintettnek. Ezek a következmények mindenki számára nyilvánvalóan láthatóak.

Lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy az itt felhozott példák extrémek. Ám az igazság az, hogy aki távol áll a vallástól és az Isten által kiszabott határokat félvállról veszi, boldogtalan és pokolian nehéz életet fog élni. S ne felejtsük el, hogy ha első pillantásra nem is szembetűnő egy ilyen talajt vesztett emberen az általunk az imént vázolt "extrém" példák valamelyik jele, ez nem azt jelenti,hogy valóban könnyű és boldog az élete. Lehet, hogy pillanatnyilag kényelmesebb körülmények között él, de az biztos, hogy sohasem talál igazi lelki boldogságot és békét. A büntetés azért, mert távolságot tart saját maga és Isten parancsai közt, az lesz, hogy ha eljön az ideje, nagy lelkiismeret furdalások közepette lesz kénytelen átlépni a Túlvilágba, ahol csak kínzás és fájdalom lesz az osztályrésze.

Azok viszont, akik félnek Istentől, és akik hiánytalanul teljesítik az ő parancsait, nagy előnyben vannak ezen a világon és a túlvilágon is. Az istenfélelem lelki megelégedettséget, örömet okoz és annak biztos tudatát, hogy Isten akaratának alávetettük magunkat. Nagy jutalmat kap az, aki így él, mert mindenben meglátja a szépséget. Aki Isten megelégedettségét keresi, és védi az Isten által megszabott határokat, annak Isten úgy kedveskedik, hogy nagy jutalmat ad.

"Győztesek a bűnbánók, az Ő szolgálói, az Őt dicsőítők, böjtölők, térdeplők, leborulók, kik elrendelik a jót, s véget vetői a csalárdnak, s kik Allah korlátozásainak megőrzői, hát hirdess a hívőknek." (Korán, 9:112)

Azok, akik Isten törvényeit sorozatosan megszegik, vagy akik a hitet utálni valónak, a hitetlenséget pedig jónak tartják annak ellenére, hogy tudván tudják, hogy helytelenül cselekszenek, azoknak nagy nehézségekkel kell majd szem benézniük ezen a világon és a Túlvilágon is. Isten erről így szól az egyik Korán-ájában:

"Ezek hát Allah korlátjai, s ki áthágja Allah korlátjait, hát bizony magát kárhozza el." (Korán, 65:1)

Vannak olyanok, akik azt tartják, hogy vallásosnak lenni nehéz és az istenszolgálatot terhesnek fogják fel. Ezek az emberek saját maguk ellen cselekszenek. Igazak azok, akik bár nem érik fel értelmükkel a vallásosság lényegét, mégis hisznek, s igazak azok, akik nem tartják a vallásos embert utálnivalónak.

Sokan hagyják figyelmen kívül az Isten parancsai által felállított határokat a szabadságra hivatkozva, mások vakmerően megmásítják ezeket a határokat, ugyanakkor nehezítik a vallás betarthatóságát, s mindezt a vallásosság nevében. Ez is egy a sátán csapdái közül. Azzal, hogy a nem tiltott dolgokra is azt mondják, hogy tilosak, azt gondolják, hogy nekik jutott az a privilégium, hogy más tiltásokat is bevezessenek. Sőt mi több, még a saját maguk által lefektetett szabályokat sem tartják be, s így állandó lelkiismeret-furdalás kínozza őket. Ezzel kapcsolatban Isten a keresztényekről szól, akik a keresztény vallást Jézus (béke legyen vele) halála után megváltoztatták.

"És a nyomukba küldtük a (többi) küldöttünket. És a nyomukba küldtük Jézust, Mária fiát s adtuk néki az Evangéliumot és követőinek a szív ébe együttérzést és könyörületet helyeztünk. Ám a szerzetesi életet ők találták ki - nem Mi írtuk elő nekik." (Korán, 57:27)

Isten figyelmezteti a hívőket erre a veszélyre, s kije lenti a Koránban, hogy akik túlzásokba esnek a vallásban, azok bizony elhagyják az igaz vallást.

"Mondd: Ó írás népe! Ne erőltessetek hitvallásotokban mást, mint igazat, s ne kövessétek a nép vágyát, kik eltévelyedtek azelőtt, s eltévelyítettek sokakat, s eltévelyedének a sima útról." (Korán, 5:77)

A hívőnek követnie kell az Isten által a Koránban felállított szabályokat, és tartózkodnia kell a tiltott dolgoktól. Isten úgy döntött, hogy mindent könnyűvé tesz a hívőknek, ezért azoknak, akik a vallást nehézzé akarják tenni, a viselkedésükért felelniük kell az Ítélet Napján. Mindennél ékesebb bizonyítékát és szép példáját adja a valláshoz való ragaszkodásnak a Próféta (Allah áldása és béke legyen vele) élete és szokásai. Az egyik hagyományban a Próféta (Allah áldása és béke legyen vele) emlékezteti a hív?ket, hogy ne lépjék át az Isten által szabott határokat, s ugyanakkor ne is essenek túlzásokba a teljesítésükkor. Ő is azt állította, hogy a vallás könnyű.

"A vallás egyszerű. Senki nem támadhat kegyetlenül a vallás ellen, mert legyőzettetik. (Ez is arról szól, hogy az embernek alkalmazkodnia kell a vallás könnyűségéhez. Mert aki ellenáll, az támasz nélküli lesz.) Erősítsétek meg magatokat a jó életvitelben és tartsátok be a határokat." (Ramuz al-Ahadith, 1. kötet, 98. oldal) Az emberek hajlamosak arra,hogy abba a hibába es senek, hogy a könnyű vallást nehéznek tüntessék fel. Pedig Isten olyan parancsokat alkotott, és küldött le a Koránban,hogy az ember bármely szituációban és környezetben könnyen követheti. A következő fejezetekben arról lesz szó, hogy milyen egyszerűek azok a szabályok, amelyeket Isten az emberek számára azért állított fel, hogy elválasszák a megengedett dolgokat a tiltott dolgoktól.

 

Az élet kegyelme

A gondoskodó és mindennel ellátó Isten sok áldást ad. Ő adja nekünk a színes gyümölcsöket, a változatos ételeket, a zöldségeket, a húsokat, az italokat, a szárított gyümölcsöket és a mogyorót. Mindez jó az embernek. "Kérdeznek ó, Muhammad, mi engedett meg nékik, mondd: Megengedettek néktek a jók" (Korán, 5:4) Isten megmondta ne künk, hogy mely ételeket kell tisztáknak tekintenünk és megengedettnek emberi fogyasztásra. Azok az ételek, amelyeket Isten megtiltott az embereknek, károsak az ember számára, mint például a vér, a döghús és a sertéshús. Allah ezt mondja az egyik Korán ájában:

"Mondd: "Abban, ami kinyilatkoztatott nékem, nem lelem azt, hogy bármi is tilalmas lenne a táplálkozó étkéül - kivéve az elhullott állat [húsa], a [levágáskor] elfolyt vér és a disznó húsa - ez tisztátalanság - , és a förtelmes [hús], aminek [a levágásakor] máshoz hangzik el a fohász, nem Allahhoz. Ám aki kényszerű helyzetben [eszik ilyesmit], anélkül, hogy [a tilalmat] áhítozná, vagy át akarná hágni [az előírást], azt nem terheli vétség. Bizony, a te Urad megbocsátó és könyörületes." (Korán, 6:145)

Nagy bölcsesség rejtezik abban a szóban, hogy tisz tátalan, amelyet e tiltott ételek megjelölésére használnak. A sertéshúsban valóban vannak az ember egészségére nézve káros anyagok.

A sertéshús nagyon zsíros, és amikor megeszi valaki, a zsír bekerül a véráramába. Ettől a fölösleges zsiradéktól a vénák megkeményednek, a vérnyomás megemelkedik, és a végén szívrohamot kap az illető. A sertészsírban mérgező anyagok, toxinok vannak, melyek megterhelik a nyirokcsomók működését, mert a szervezet felveszi a küzdelmet a toxinokkal, meg akar szabadulni tőlük. Gyermekeknél még veszélyesebb lehet a sertészsír fogyasztása, nyirokcsomó fertőzést vagy gyulladást lehet kapni tőle.

A sertéshús nagy mennyiségben tartalmaz ként is. A kénfelesleg felhalmozódik a porcszövetben, az izmokban és az idegekben, fertőzéseket okoz, vagy más betegségeket, meszesedést, ágyéksérvet. Komoly bőrbetegségeket is okozhat, pl. trichina (a trichina egy olyan betegség, amelyet sertések közvetítenek és életveszélyes az emberre nézve.) (Csak

néhány ismert káros tulajdonság lett itt felsorolva a sertéshússal kapcsolatban). Tehát csak azokat az ételeket együk, amelyek hasznosak és egészségvédő hatásúak. Azokat viszont, amelyek károsak, kerüljük.

Isten úgy teremtette a világot, hogy legyenek megengedett és tiltott dolgok az ember számára. Az ember az egyedüli teremtmény, aki el lesz számoltatva a cselekedeteivel, az Isteni törvényeknek megfelelően. Isten rendelése szerint vagy megtudjuk egy tiltott ételről azt az okot, ami miatt tiltva van, vagy nem. Ahhoz, hogy az ember szíve elégedett legyen, Isten többféleképpen is fellebbentheti a fátylat a dolgok mélyén rejlő okokról.

Amikor Isten a Koránban megemlíti a tiltott ételeket, tisztázza azt is, hogy hogyan kell az embereknek viselkedniük azokban a helyzetekben, amelyekbe kerülnek. Így az emberek nem zavarodnak össze váratlan helyzetben. Erről a Koránban Isten így szól:

"Hát egyetek abból, mit Allah néktek adott megengedettként, üdvösként, s adjatok hálát Allah kegyéért." (Korán, 16:114-115)

A szúrák végén néha van egy emlékeztető, hogy például Isten a Megbocsájtó és Védelmező. Ez nemcsak reményt keltően hat a hívőkre, hanem vigasztalást is ad az emberi lényeknek, akik gyenge teremtményeknek lettek teremtve, hibázhatnak, feledékenyek lehetnek, könnyen elcsábulnak, vagy akaratuk ellenére is cselekedhetnek dolgokat. De amikor őszintén megbánják bűneiket, Isten megbocsát nekik, és védelmébe veszi őket.

 

Könnyebbség adatott azoknak, akik imádkoznak 

Az imádkozás a muszlimok egész életen át tartó kötelessége, amelyet bizonyos, Isten által meghatározott időben elhanyagolás nélkül kell elvégezni. Vannak olyanok, akik nem tartják be vallási kötelezettségeiket, és idős korukig halasztgatják az imádkozás elkezdését. Pedig az imát és a többi istenszolgálatot nagyon könnyű elvégezni.

Ha Isten valamiről elrendelte, hogy az kötelező, akkor az egyén felelőssége az, hogy teljesítse Isten felé a kötelességét. Cserébe ezért az ember reménykedhet abban, hogy Isten elfogadja az istenszolgálatát, s reménykedhet Isten kegyelmében, és a Kertekben. Isten kegyelmét és könyörületességét az is mutatja, hogy egyszerűvé tette a kötelező istenszolgálat formáit. Azok, akik ennek ellenére nem tartják be Isten parancsait, nem mondhatják kifogásként azt, hogy nem volt elég erejük vagy hogy túl nehéz volt nekik imádkozni (kivéve azokat, akiket Isten megemlít a Koránban, mint akiknek semmiféle kötelezettségük nincs).

A rituális mosakodás elvégzéséhez őszinte szív szükséges. Abban az esetben, ha valaki valóban nem talál vizet, amivel megmossa magát, annak Isten rendelkezésére bocsátotta a tajammumot, azaz a víznek a homokkal, kővel, hóval való helyettesítését, mint alternatív megoldást, és a tajammumot bármely szituációban könnyen használhatjuk. Azok számára, akik valóban nem találnak vizet, azoknak Isten bemutatja az egyik Korán ájában, hogy hogyan kell elvégezni a tajammumot.

"Ti hívők! Ha istentisztelethez álltok föl, akkor mossátok meg [előtte] az orcátokat és a kezeteket könyékig, és simítsátok végig a fejeteket és a lábatokat bokáig! Ha magömléstől vagytok tisztátalanok, akkor tisztálkodjatok meg! Ha betegek vagytok, vagy utaztok, vagy valamelyikőtök az illemhelyről jön, vagy asszonyokat illettetek és nem leltek vizet, akkor folyamodjatok tiszta homokhoz, és dörzsöljétek meg azzal az orcátokat és a kezeteket! Allah nem akar semmi olyasmit kiszabni, ami terhes lenne nektek. Meg akar azonban tisztítani benneteket, és ki akarja teljesíteni a kegyelmét irántatok. Talán [még] hálásak lesztek." (Korán, 5:6)

A fenti Korán-ájából is kiderül, hogy Isten nem akar ja, hogy az istenszolgálat nehézséget okozzon az embereknek. "Isten mindent leegyszerűsített" - írja a Korán. Az Isten által megparancsolt istenszolgálat könnyű azoknak, akiknek van hitük. A kegyelmes és könyörületes Isten adta nekünk a legkönnyebb és a leggyönyör?bb istenszolgálati formát és életformát, mely hírül adja nekünk Isten kegyelmét és bizonyságot ad nekünk a Kertekről, amely azoknak lesz a lakhelye, akik tartózkodnak a bűnöktől.

 

Az imádság lerövidítése háború idején 

A Koránban meg van határozva, hogy bizonyos időközönként imádkozni kell. Mohamed Próféta (Isten áldása és béke legyen vele), idejében, amikor a hívőknek konfliktusuk volt az istentagadókkal, Isten olyan kegyes volt a hívőkhöz, hogy minden harci cselekmény mellett az Isten által meghatározott imaidőkben mégis el tudták végezni az istenimádatot. AKoránban benne van az is, hogy háború idején, ha égető szükség van erre, a hívők lerövidíthetik imájukat:

"Ha a földet járjátok, hát nem vétek számotokra, ha lerövidítitek az imát attól félvén, hogy kik hitetlenek, zaklatnak titeket. Mert bizony a hitetlenek néktek nyilvánvaló ellenségeitek."(Korán, 4:101)

Ahogyan az ebből az ájából is kiviláglik, Isten elrendelései és parancsai tele vannak haszonnal és bölcsességgel minden hívő számára. Isten nem akar nehézséget alárendeltjei számára. Isten a hívők Jóakarója és Egyetlen Védelmezője.

 

A kegyelem adománya  a böjtölésben 

Isten megparancsolta a muszlimoknak, hogy Ramadán hónapban böjtöljenek. Isten említett kivételes eseteket is, amikor nem kell böjtölni. Ezek közé tartozik a betegség és az utazás. Ezzel is kinyilvánítja Isten, hogy inkább könnyebbséget akar nekünk, mint nehézséget.

"Ramadán hónap az, melyben a Korán útmuta tásként leküldetett az emberek számára, a vezérlet és a különbségtétel nyilvánvaló bizonyságaként. Aki közületek e hónapban [a lahelyén] van, az böjtölje azt végig, aki pedig beteg, vagy úton van, [annak] azonos számú más napon [kell pótolnia]. Allah könnyebbséget akar nektek, nem pedig nehézséget. Teljesítsétek hát [az előírt napok] számát és magasztaljátok Allah nagyságát, azért amiért az Igaz Útra vezérelt benneteket. Talán hálásak lesztek." (Korán, 2:185)

A Korán soraiban, ahol Isten parancsairól van szó, ki világlik, hogy mit kell gondolnunk afelől, hogy vajon könnyebbséget akar-e Isten nekünk, vagy nem. Mivel a válasz igen, ezáltal megérthetjük, hogy a vallás, azaz Isten parancsainak betartása is könnyű. Azok, akik nem tartják be vallási kötelezettségeiket, mert azt gondolják, hogy ez nehézséget fog okozni nekik, tévednek. Tévednek azok is, akik úgy gondolják, hogy addig nem kell betartani a vallási előírásokat, amíg nem ismerik eléggé a vallást.

 

Akik nem tartoznak felelősséggel Isten előtt

Isten könyörületességét az is mutatja, hogy azok az emberek, akik akadályoztatva vannak, nincsenek ugyanazokkal a kötelezettségekkel megterhelve, mint a többiek. Isten azt mondja a következő sorokban.

"S nem érheti szemrehányás a vakot, s nem érheti szemrehányás a csonkát, s nem érheti szemrehányás a beteget (ha ők nem mennek hadba). S ki engedelmeskedik Allahnak, s az Ő hírnökének, hát Ő bevezeti azt a mennyországba, mi alatt folyók futnak, s ki megfordul, hát Ő megbünteti azt fájdalmas szenvedéssel." (Korán, 48:17)

Azzal, hogy az imádat felelősségétől megszabadítot ta Isten azokat, akik erre nem képesek, Isten újabb bizonyítékát adta kegyelmének és végtelen könyörületességének. A következő ájában arról van szó, hogy Isten nem akar semmilyen nehézséget az embereknek és ez az ? könyörületességének és kedvességének a bizonyítéka.

"... Ha Allah akarta volna, akkor túlterhelt volna benneteket. Allah bizony Legyőzhetetlen, Bölcs." (Korán, 2:220)

 

Isten kegyelme nem szándékos esküszegéskor

Az eskü nem ritka az emberek között, s előfordul, hogy szokássá válik. Általában ígéretünk beteljesítése iránti szándékunkat szoktuk esküvel megerősíteni. Az eskünkhöz való

hűség, és az ígéreteink megtartása az igazhívő ember jó tulajdonságai. Isten is ezt parancsolja a Koránban. Azonban az ember feledékeny teremtmény. Vannak olyan esetek, amikor az emberek feledékenységük miatt elfelejtik, hogy mit kellene tenniük és mi volt az ígéretük. Az ilyen hiba természetes dolog, és az emberi gyengeségből ered. Ilyen esetben Isten nem számoltatja el az embereket a jóhiszeműen tett esküjük miatt, vagy ha a feledékenységük miatt vagy túlvállalásból az esküjüket mégsem tudják erejükön felül teljesíteni.

Leveszi ezt az elszámoltatást a hívőkről. Az eskük teljesítése az Ítéletnapon lesz elszámolva. Azonban ezzel nem érdemes visszaélni, mert a visszaeső esküszegőkről és azokról, akik minden ok nélkül esküdöznek, Isten így ír az egyik Korán ájában:

"Allah nem kéri számon rajtatok az akaratlanul tett esküvéseiteket, azonban számon kéri rajtatok, amit a szívetek szerzett (ha szándékosan hamisan esküdtetek). Allah Sokat Megbocsátó Béketűrő." (Korán, 2:225)

Van egy másik engedmény is az esküvel kapcsolatban, amelyet Isten kegyelméből kaptunk. Isten elnéző azokkal szemben, akik az Ő nevére esküsznek, eltökélt szándékkal, ám akik később a körülmények alakulásának hatására esküjüket mégis kénytelenek megszegni, azonban ez mélyen lesújtja őket, és bűnbánatot gyakorolnak.

"Bizony Allah megengedetté tette néktek a feloldozást fogadalmatok alól. S Allah a ti fenségtek, s Ő a Mindenttudó, a Bölcs." (Korán, 66:2)

"Allah nem büntet meg benneteket az esküvéseitekben található üres fecsegésért. De megbüntet titeket, ha esküvéssel pecsételt kötést köttök [és nem tartjátok be]. [A megszegett eskü] jóvátétele az, hogy tíz szűkölködőt kell táplálni úgy, ahogy a családotokat [szoktátok] -mértéktartó módon - táplálni, vagy ruhával [kell ellátni] őket, vagy egy rabszolgát kell felszabadítani. Akinek pedig nincs [erre módja], annak három napig kell böjtölnie! Ez a ti esküvéseitek jóvátétele, ha megesküdtök [s aztán megszegitek] azt. Tartsátok hát meg az esküvéseiteket! Így magyarázza meg nektek Allah világosan a jeleit. Talán hálásak lesztek.? (Korán, 5:89)

Ahogyan ez a fenti Korán-idézetből is látszik, Isten mindkét esetben megmutatja a helyes, a vallásnak pontosan megfelel? utat. Mi a legjobb megoldás? A legjobb megoldás az, ha valaki tiszteletben tartja a saját esküjét és megtartja a szavát. Azonban előfordul, hogy valaki elfelejti az ígéretét, vagy megváltoznak azok a körülmények, amelyek között az illető a szavát adta, s így már lehetetlenné válik, hogy megtartsa azt. Mivel Isten mindenkinek a legjobbat akarja, közli velünk azokat a feltételeket, amelyek kompenzálják azt, ha valaki nem teljesítette az ígéretét, és kiutat kínál minden hívő számára.

Van egy szabály arra, hogy mit tegyen egy olyan hívő, aki nem tartja be az esküjét. Ennek az a célja, hogy az esküt tevő könnyítsen a lelkiismeretén. Kétszer is meggondolja az, akinek ilyen kompenzációt kell adnia amiatt, hogy nem teljesítette az esküjét, hogy

megszegje-e az esküjét, vagy inkább mégis tartsa a szavát. S a végén meg fogja találni a legjobb megoldást.

A fentiekből eddig azt kell megérteni, hogy Isten tudatni akarja velünk, hogy az Ő vallása egyszerű. Az Iszlám minden időben és minden szempontból könnyű vallás. Amikor valaki őszinte és hálás hívő akar lenni Isten azon áldásaiért cserébe, amelyeket adott nekünk, semmilyen nehézséggel nem fog szembesülni vallása gyakorlása során.