|
A könyörületes és irgalmas Allah nevével Felhívás a keresztényekhez
Két olyan alapelv elfogadására hívjuk fel a keresztényeket, amelyek mind a Koránban, mind az ő szent könyveikben szerepelnek: Az első alapelv:
Az Isten egyedülisége, és hogy Rajta kívül nincs más olyan valaki vagy valami, akit vagy amit jogosan lehetne imádni, szolgálni.Ez az alapelv számtalan helyen szerepel a Koránban. Például a Magasztos Allah azt mondta: "és úgy döntött a te Urad, hogy ne szolgáljatok mást, kivéve Őt" (Korán 17:23); "Bizony a ti istenetek egy Isten", "és imádjátok, szolgáljátok Allahot, és ne társítsatok vele semmit"
És most vessük össze ezeket a Korán idézeteket az Ószövetségben szereplő igehelyekkel: - Második Törvénykönyv 4:35: "Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: az Úr az igaz Isten, nincs más Rajta kívül" - Második Törvénykönyv 6:4: "Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!"
Az Újszövetségből: - Máté 4:10: "Jézus elutasította: "Távozz sátán! Meg van írva, Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!"" - Márk 12:29: "Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr" - János 17:3: "Az az örök élet, hogy ismerjenek Téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust"
A második alapelv: Jézus kizárólagos emberi mivolta. Ez a tény szerepel a Koránban. Allah, a Magasztos azt mondta: "Jézus példája Allahnál csupán olyan, mint Ádámé, akit földből teremtett, majd azt mondta neki: "Legyél!" - és lett."
Amikor Jézusról szólt a Korán, azt mondta Allah: "Nincs olyan ember, akinek Allah írást, hatalmat és prófétaságot adott, hogy azt mondta volna: "Legyetek az összes ember közül az én imádóim és szolgálóim""; "Nem küldtünk el előtted [küldöttként] csak férfiakat, kik sugalmazást kaptak tőlünk, de kérdezzétek meg a tudás birtokosait, ha nem bírtok tudással"
Az Újszövetségben is szerepel Jézus kizárólagos emberi mivolta, több oldalról világítva meg ezt a tényt: - Az első oldal: Jézus kizárólagos emberi voltának hangsúlyozása.
Az Újszövetség sok helyen kihangsúlyozza Jézus emberi voltát, ezek közül:
1. János 8:40: "Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot hirdetem nektek, amelyet az Istentől hallottam..." (Károli Gáspár Bibliafordítása);
2. Pál első levele Timóteushoz 2:5: "Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus"
- A második oldal: A kizárólag Allahra vonatkozó tulajdonságok megtagadása Jézussal kapcsolatban:
1. Márk 13:32: "Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya"
2. János első levele 4:12a: "Istent soha senki nem látta..."
- A harmadik oldal: Jézus is az Istennek alárendelt személy, neki is van Istene. János 20:17: "Jézus ezt mondta neki [Máriának]: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz s a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez""
A keresztények szerint Jézus Allah fia, erre pedig a következő igehelyeket hozzák fel bizonyítékul:
-Máté 10:32: "Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt"
-János 11:4: "Ennek hallatára Jézus azt mondta: ?Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia."
Ezt a fiúságot egyszer úgy értelmezték, mint egyesülést az Istennel, János 10:30-ra hivatkozva: "S én és az Atya egy vagyunk"
Máskor úgy értelmezték, mint betöltés-beleszállás: János 14:10: "Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van"
Megint máskor megtestesülésként értelmezik ezt a fiúságot, Pál mondása szerint: "... Kétségtelenül nagy dolog az istenfélő élet titka: Megjelent testben, igazolást nyert lélekben ..."[Pál 1. levele Timóteushoz 3:16], valamint János 1:1-14-re hivatkozva: "Kezdetben volt az Ige; az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige; ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett... S az Ige testté lett, és közöttünk élt ..."
Ezek a vélekedések nem állják meg a helyüket, négy okból:
-Az első: Ellentmondanak mindannak, ami az ő szent könyveikben szerepel Allah egyedüliségéről és Jézus emberi mivoltáról.
-A második: Könyveik hiteltelenek, nem lehet rájuk támaszkodni ezekben a témákban, mert az emberi kéz beleavatkozott azokba. Erre számos dolog utal:
A Ezek a könyvek elvesztették összefüggő láncolatukat, amelyek Jézussal (béke reá) kellene, hogy kapcsolatban legyenek. A több, mint száz katolikus és protestáns szakértő által átvett "Masorita" fordításban az áll: "Mindemellett nincs bizonyíték arra, hogy i.sz. 140 előtt létezett volna bármilyen evangélium".
A sokszámú evangélium pedig ellentmondásban áll azzal az ismert ténnyel, hogy Jézusnak (béke reá) csupán egy evangélium lett leküldve. Lásd: Pál első levele a Tesszalonikiaiakhoz 2:2: "... hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát ..."
Az evangéliumok közötti eltérések és ellentmondások:
1) Jézus családfája eltér Máté és Lukács evangéliuma között (Máté 1:1-17; Lukács 3:23-38). Hat nagy eltérés található közöttük:
2) Hatalmas az az ellentmondás, ami János 5:31 és János 8:18 között van: "Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom" [Jn 5:31]; "Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött" [Jn 8:18]. Tehát érvényes-e Jézus tanúsága vagy sem? Sohasem fogjuk ezek alapján megtudni! 3) A keresztet vivő személye is ellentmondásos: Máté 27:32, Márk 15:21 és Lukács 23:26 szerint Cirenei Simon a keresztet cipelő személy, ezzel szemben János 19:17 szerint maga Jézus vitte: "Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet" [Mt 27:32]; "... Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont ... kényszerítették, hogy vigye a keresztjét" [Mk 15:21]; "Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei Simont, ... Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után" [Lk 23:26]; "Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák-helyére..." [Jn 19:17]. 4) A békesség egyszer pozitív, egyszer pedig negatív jelenség: "Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őke" [Máté 5:9]; ezzel szemben: "Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot" [Máté 10:34].
Az evangéliumok tele vannak tévedésekkel:
1) Máté 27:50-53 a keresztrefeszítés körüli eseményekről szól: "Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek"
A templom függönyének kettéhasadása Márk 15:38-ban, és Lukács 23:45-ben is meg van említve, de a többi dolog - a föld megrendülése, a sziklák megrepedése, a sírok megnyílása és az elhunyt szentek feltámadása - csak Máténál jelennek meg; sem Márknál, sem Jánosnál, de még Lukácsnál sem, aki pedig a legjobban ügyelt a csodák feljegyzésére, hiszen azt mondta: "jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak és sorba leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil" [Lukács 1:3].
2) Máté 12:40: "Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében". Máté 27:63-ban a zsidók azt mondták Jézussal kapcsolatban: "és figyelmeztették: "Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok"". Mindez azért hibás és téves, mert Jézus keresztrefeszítése - amit igaznak vélnek - pénteken dél körül történt (lásd: Márk 15:25; János 19:14- 18); délután halt meg, testét pedig este kérte ki Arimathiai József Poncius Pilátustól, begöngyölte és eltemette azt (lásd Máté 27:57-60; Márk 15:43-46; Lukács 23:50-53; János 19:38), tehát Jézus eltemetése szombaton történt, a test pedig eltűnt vasárnap, a nap felkelte előtt (lásd például: János 20:1), tehát körülbelül csak 36 órát, azaz másfél napot volt a sírban (péntek estétől vasárnap hajnalig).
A Az Újszövetség olyan dolgokat is tartalmaz, amelyek nem illenek szent könyvekhez:
Azt mondta Jézus az őt megelőző prófétákról: "Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok". [János 10:8].
A harmadik: Az evangéliumok kifejezéseit a keresztény tudósok szerint nem szabad szó szerint értelmezni. Egyikük azt mondta: "Sok olyan téves vélemény terjedt el olyan keresztény tanítók által, akik szó szerint magyarázták, értelmezték az Újszövetséget - miközben a legtöbb kifejezés átvitt értelmű "allegória"". Az ilyen keresztény tanítók szerint - a szó szerinti értelmezés jegyében - betű szerint kell értelmezni, például a következő igehelyeket is:
1) János 6:34-35: "..."Én vagyok az élet kenyere" - felelte Jézus. "Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha""
2) János 8:44: "A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság"
Abban a kérdésben, hogy mit lehet szó szerint értelmezni és mit nem, a kereszténység sosem értett egyet.
A negyedik: Az elhangzott kifejezések: Atya, Fiú, Betöltés és egyesülés nem csak Jézusra vonatkoznak, nem kizárólag vele kapcsolatosak.
Az "Atya" kifejezés nemcsak Jézussal kapcsolatban merül fel. Például Lukács 11:2: "Erre így szólt [Jézus] hozzájuk [a tanítványokhoz]: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved..."; valamint Máté 6:1: "Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket, különben semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál".
A "Fiú" kifejezés is alkalmazható Jézuson kívül másra is, például Máté 5:9: "Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket"; valamint Máté 5:44-45: "Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért. így lesztek fiai mennyei Atyátoknak...".
A "betöltés" kifejezés is vonatkozhat másra, például János 14:20: "Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek".
Az "egyység, egyesülés" kifejezés is vonatkozhat másra, például János 17:21-23: "Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek...".
A Szentháromságról szóló tévtanítást megcáfolni nem szükséges, hiszen ez a szó nem szerepel sem az Ó-, sem az Újszövetségben, és az első, aki előhozakodott ezzel a tévtanítással Theofilus, Antiochia VI. püspöke (meghalt i.sz. 180 után), akiről azt írta egy arab keresztény pap: "Az első ember, aki a keresztény dogmatika történetében használta a "háromság" szót, Antióchia VI. püspöke, aki nagyon furcsa kifejezésben használta: "Isten háromsága".
Egy másik forrás szerint Tertullianus fogalmazta meg és használta először ezt a szót a II. században, majd Athanasius, aki lefektette ennek a dogmának az alapját, amit elfogadott a Niceai Zsinat (325-ben), majd Augusztin által az ötödik századtól kezdődően ez lett a Katolikus Egyház tényleges dogmája egészen napjainkig.
|