A Naprendszer helye a galaxisban

Naprendszerünk elhelyezkedése a Tejútrendszerben áhítatot keltő rend és makulátlan tervezés eredménye. Pályagörbéje a Galaxis központjától messze fekszik, és a spirálkarok külső részén található.

A csillagok és a bolygók egy olyan galaxisban, mint a mi Tejútrendszerünk, egy duzzanatra emlékeztető belső mag körül strukturálódnak. A spirálkarok a galaxis központja körül egyre távolodó mozgással egy értelemszerűen meghatározott szögben és síkban mozognak. A karok közötti közbeeső teret jelentéktelen számú naprendszer tölti ki, s a mi Naprendszerünk is egyike ezeknek a ritka példáknak.

Vajon van-e annak jelentősége, hogy a Naprendszerünk a Galaxis spirálkarjai között helyezkedik el?

Először is, ez azt jelenti, hogy mi távol helyezkedünk el azoktól a gázoktól és egyéb csillagközi törmeléktől, amely a karokban található, s ennek köszönhetően tisztán láthatjuk az Univerzumot arról a helyről, ahol vagyunk. Amennyiben a Naprendszerünk a spirálkarok valamelyikében lenne, látásunk jelentős korlátozottsága miatt nem tudnánk olyan tisztán tájékozódni, mint így. Michael Denton így ír erről könyvében, a Természet célirányosságában:

"A leginkább sokkoló dolog az, hogy a kozmosz nincsen kiemelkedő mértékben hozzáigazítva a létezésünkhöz és a biológiai alkalmazkodóképességünkhöz, sem a felfogóképességünkhöz. Mivel Naprendszerünk a galaxis szélén helyezkedik el, ezért az éjszakába tekintve megpillanthatjuk a távoli galaxisokat is, és tudást szerezhetünk a Világegyetem teljes felépítéséről. Amennyiben a galaxis közepén lennénk, sohasem láthatnánk a spirális galaxis szépségét, és fogalmunk sem lenne a Világegyetem felépítéséről."

Normális esetben azok a csillagok, amelyek a spirálkarok között helyezkednek el, nem tudják helyzetüket hosszabb időn keresztül fenntartani, mert végül a spirálkarok elnyelik, magukba szívják őket. Naprendszerünk mégis immár 4,5 milliárd éve megőrzi tengelyének helyzetét a galaxis spirálkarjai között.

Helyzetünk stabilitása annak tudható be, hogy a Nap egyike azon ritkaságszámba menő csillagoknak, melyek úgynevezett "galaktikus együttforgó sugár" pályagörbén mozognak.

Az, hogy egy csillag fenn tudja-e tartani helyzetét két sugárkar között attól függ, hogy milyen távolságra van a galaxis középpontjától. Más szavakkal, egy együttforgó sugáron kell elhelyezkednie úgy, hogy a központ körül ugyanolyan sebességgel tudjon keringeni, mint a sugárkarok. A Galaxisunkban található csillag-milliárdok között csak a mi Napunk az, amely ilyen rendkívüli helyzettel is rendelkezik és a sebessége is pontosan a fentiek szerint meghatározott értékű.

A spirálkarokban csoportosuló csillagokon kívül elhelyezkedő Napunk a lehető legbiztonságosabb helyen van a Világegyetemben olyan szempontból is, hogy a Nap különlegesen kedvező elhelyezkedése révén nem kerültünk azon gravitációs erők vonzáskörébe, amelyek szétzilálhatnák a Naprendszer bolygói pályájának stabilitását.

Kedvező helyzetünkből adódóan a szupernova-robbanások halálos hatásaitól is mentesítve vagyunk. Bárhol is lett volna Földünk a galaxisban, nem érhette volna el a 4,5 milliárd éves kort, amely alkalmassá tette az emberi élet fenntartására.

Annak köszönhetően, hogy a Naprendszerünk ilyen különleges helyzetűnek lett teremtve, az élet - s ezen belül is az emberi élet - fenntarthatóvá vált Földünkön. Ezért tekinthetünk úgy Földünkre, mint Isten olyan különleges, legmagasabb fokon létrehozott mesterművére, mely egyedülálló az Isteni teremtésben.

Naprendszerünk helyének megválasztásának célszerűsége és a Világegyetemet irányító fizikai törvények célszerűsége bizonyítékként szolgálnak ahhoz, hogy belássuk, mindezt Isten az emberi élet létrehozása céljából teremtette így.

Pontos rend a Naprendszerünkben

A Naprendszer, amelyben otthonunk, a Föld is található, a lehető legjobb helyen van, ha a Világegyetemet és annak pontos rendjét és egyensúlyát szemléljük. Minden, kis és nagy bolygót a Naprendszeren belül egyaránt irányító egyedülálló rend felel a stabilitásért immár 4,5 milliárd éve.

Naprendszerünkben 9 bolygó van, és körülöttük, a mai tudásunk szerint 54 hold kering. A Naphoz legközelebb eső bolygó a Merkúr, majd a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó jön sorban. Az összes bolygó és a körülöttük keringő holdak közül egyedül a Föld légköre és felszíne olyan, amely alkalmas feltételeket nyújt az élethez.

A Nap gravitációs ereje és bármely bolygó centrifugális ereje közötti egyensúly akadályozza meg azt, hogy a bolygók kiszabaduljanak a nyílt világűrbe. A Nap nagy gravitációs ereje vonzza a bolygókat, amelyek ellenállnak ennek a vonzóerőnek és csak azért nem zuhannak bele a Nap nukleáris kemencéjébe, mert mozgásuk következtében centrifugális erő keletkezik. Amennyiben bármely bolygó tengely körüli forgásának sebessége egy kicsit is kisebb lenne annál, mint amilyen, a Nap nagy sebességgel magához vonzaná, majd elnyelné.

Az ellenkező eset is lehetséges lenne. Ha a bolygók egy kicsit is gyorsabban forognának, a Nap gravitációs ereje nem lenne elég ahhoz, hogy a pályájukon tartsa őket, s a bolygók ez esetben kirepülnének a világűrbe. Azonban, mint azt láthatjuk, jól beszabályozott egyensúly figyelhető meg ezek között az erők között, és a Naprendszer megőrzi ezt az egyensúlyt.

A Nap gravitációs ereje és az egyes bolygók által generált centrifugális erő egyensúlyát minden bolygó a rá jellemző értékkel éri el, mivel a Naptól való távolságuk és tömegük is különböző. Ez azt jelenti, hogy a Nap körül különböző sebességgel kell keringniük abból a célból, hogy fenntarthassák az egyensúlyi helyzetüket. Ilyen kiegyensúlyozott erők hatnak a Föld vonatkozásában is.

A csillagászatban tett legutóbbi felfedezések azt bizonyítják, hogy Naprendszerünk többi bolygójának létezése Földünk biztonságának és keringési pályája paramétereinek köszönhető. A rendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter egy jó példa. A rendszeren belüli pontos helye döntő fontosságú a Föld egyensúlyának fenntartásában. A jelenlegi asztrofizikai számítások rávilágítanak arra, hogy a Jupiter jelenlegi pályája a Naprendszerben található összes bolygó pályájára kihatással van.

Több más naprendszerben is felfedeztek már olyan nagy bolygókat, mint a Jupiter, de ezek stabilizációs, vagy a kisebb bolygókra gyakorolt védelmi hatása a saját rendszerükben messze elmarad a Jupiterétől. Peter D. Ward, aki a Washingtoni Egyetem Földrajztudományi doktora, így ír:

"Minden Jupiter típusú bolygó - amelyet ma ismerünk - rossz Jupiter bolygó. Csak a mi Jupiterünk, amelyet jól ismerünk, az egyetlen jó Jupiter. És jónak is kell maradnia, mert különben mi emberek ki leszünk dobva a sötét világűrbe vagy egy másik napba."

Egy másik ok, ami miatt a Jupiter olyan fontos számunkra az, hogy amennyiben a Jupiter nem létezne, a Földüket érő nagyszámú meteorit becsapódás következtében nem létezhetne élet sem a Földön. Az a mágneses mező, amely a Jupiter hatalmas tömegének tudható be, eltéríti azon meteorok röppályáját, amelyek a Naprendszerbe hatolnak, és a Földre akarnak becsapódni. A Jupiter gravitációs pajzsként működik a Föld megóvása érdekében.

Van egy másik módja is annak, ahogyan a Jupiter védi a Földet. Erről George Wetherhill csillagász lebbenti fel a fátylat a Mennyire különleges a Jupiter című könyvében:

"Ha nem volna egy olyan nagy bolygó, amely olyan pontosan van elhelyezve, mint a Jupiter, akkor a Földdel ezerszer gyakrabban ütköznének üstökösök és meteorok, és más csillagközi törmelékek. Ha nem lenne a Jupiter, nekünk nem lenne lehetőségünk arra, hogy itt és most a Naprendszer eredetét tanulmányozzuk."

Kiszámították, hogy a Föld-Hold rendszer is komoly szerepet játszik az egyensúly megőrzésében. Amennyiben ez a kettős rendszer nem létezne, a Jupiter nagy tömege miatt a stabilitás csorbát szenvedne a belső bolygóknál, vagyis a Merkúrra és a Vénuszra, ami azt eredményezné, hogy pályájuk egyre közelebb kerülne egymáshoz. Ennek eredményeképpen a Merkúr kikerülne a Naprendszerből és ez megváltoztatná a Vénusz pályáját. A tudósok kifejlesztették a Naprendszer számítógépes modelljét, és arra az eredményre jutottak, hogy az a rend és konzisztencia, amely évmilliárdokon keresztül fennmaradt, a Naprendszer tömegét és a bolygók elhelyezkedését figyelembe véve az egyetlen lehetséges variáció. A rendszerben meglévő rend legkisebb változtatása esetén Naprendszerünk - beleértve a Földet is - nem létezne.

A Csillagászati Folyóirat az 1998. novemberi számában így írja le azt a különlegesre tervezett elhelyezkedési sémát, amely jellemző Naprendszerükre:

"Az alapvető felfedezésünk nem más, mint annak bemutatása, hogy szükségszerű valamiféle alapvető tervezés annak érdekében, hogy biztosítva legyen a Naprendszer hosszú távú stabilitása."

Röviden, Naprendszerünk felépítése pontosan olyan, hogy az emberi életet lehetővé tegye.

Készült Harun Yahya Csodás események láncolata c. könyve alapján