A víz jól beállított fizikai tulajdonságai

A. E. Needham biokémikus professzor A Biológiai anyagok egyedülállósága című könyvében azt állítja, hogy az élet kialakulásához az anyagoknak folyékony állapotban kell lenniük. Ha a fizika törvényei az anyag állapotának csak két formáját tennék lehetővé, (azaz csak szilárd és csak gáznemű anyagok lennének), az élet sohasem jöhetett volna létre, mert a szilárd anyagokban az atomok túl közel vannak egymáshoz rögzítve és mozdulatlanok. A szilárd testekben nem mehetnek végbe olyan dinamikus molekuláris reakciók, melyek az élőlényekben végbe kell, hogy menjenek. A gázokban, ennek ellentéteképpen, az atomok nem stabilak és hibás kapcsolódást is eredményezhetnek, akkor, amikor az élő szervezet komplex rendszerének funkcionálására van szükség.

Röviden, az élet fennmaradásához folyékony környezet szükséges. Erre a célra a víz az ideális folyadék. Tulajdonságai, melyek révén rendkívüli módon megfelel az élet hordozójaként, már régóta felkeltették a tudósok figyelmét. A víznek olyan termikus tulajdonságai vannak, amelyek ellentmondani látszanak némely természeti törvénynek, de a víz páratlan tulajdonságai mind azt bizonyítják, hogy a víz úgy lett megteremtve, hogy mindenben pontosan az élet számára megfelelő legyen.

Minden eddig ismert anyag, beleértve a folyadékokat is, összehúzódik, ha a hőmérséklete csökken. Az összehúzódás azt jelenti, hogy sűrűbbé válik. A csökkenő térfogat nagyobb sűrűséget eredményez. Ezért van az, hogy amikor a szilárd testek megolvadnak, nagyobb térfogatot vesznek fel. A víz azon ban csak addig húzódik össze, amíg hőmérséklete le nem csökken +4°C-ra. További hőmérsékletcsökkenés esetén minden más folyadéktól eltérően a térfogata növekedni kezd, sőt tovább növekszik a térfogata akkor is, ha megfagy, s ez megmagyarázza azt a jelenséget, hogy a víz szilárd halmazállapotban kisebb tömegű, mint folyékony állapotában. Más szavakkal, a fizika törvényei szerint a jégnek le kellene süllyednie a vízzel telt edény vagy medence aljára, ennek ellenére, a fent említett jelenség miatt ez nem következik be, hanem a jég úszik a víz tetején. A víznek ez a tulajdonsága kulcsfontosságú a tengerek és az óceánok szempontjából. Ha a víznek nem lenne ez a tulajdonsága, akkor a világ óceánjai be lennének fagyva és a bennük levő élet kialakulása lehetetlen lett volna. Vegyük csak egy kicsit részletesebben szemügyre a fenti jelenséget. A világnak vannak olyan tájai, ahol a hőmérséklet hideg téli napokon a fagypont alá zuhan. Ez a hideg hatással van a tengerekre és a tengerek hőmérséklete is ennek megfelelően csökken. A víz hidegebb rétegei lesüllyednek - a melegebb rétegek viszont felemelkednek a felszínhez közeli rétegek felé, ahol megint lehűlnek a hideg levegő hatására - és ezért újra alámerülnek. +4°C-nál ez a körforgás megtörik, mert a víz újra kitágul és könnyebbé válik. Így a +4°C-os víz elfoglalja a vízréteg legalsó rétegét, és ha a felette található vízréteg hőmérsékletét megmérjük, láthatjuk, hogy az +3°C, a felette lévő réteg hőmérséklete +2°C, és így tovább. A víz felszínén található víz hőmérséklete 0°C-ra csökken, és megfagy - ám csak a felszíne fagy meg. Az alatta lévő +4°C-os víz hőmérséklete elegendő ahhoz, hogy a jégréteg alatt lévő halak és más víz alatti élőlények túlélését biztosítsa.

Mi történne akkor, ha ez nem így lenne? Mi történne, ha a víz más folyadékra jellemző tulajdonságokkal rendelkezne, azaz ha a sűrűsége folyamatosan növekedne a hőmérséklet csökkenésével, és a jég lesüllyedne a víz aljára?

Ilyen eseménysor bekövetkezte esetén az óceánok, a tengerek és a tavak az aljuktól kezdve kezdenének befagyni, és ez így folytatódna tovább, és nem lenne szigetelő jégréteg a víz felszínén. Minden óceán, tenger és tó alja egy nagy jégtömeggé válna, és csak néhány méter vastagságú vízréteg lenne a tetejükön. Még ha fel is melegedne az idő, a jég a víz alján sohasem olvadna fel. Egy ilyen tengerrel rendelkező bolygón az életet nem lehetne fenntartani, és egy olyan öko-szisztémában, ahol a tengerek "halottak" a szárazföld sem lenne alkalmas az élet fenntartására. Röviden, ha a víz a folyadékoknál megszokott módon viselkedne, a világon élőlények nem lennének.

Miért van az, hogy a víz csak addig húzódik össze, amíg a +4°C hőmérsékletet eléri? Miért nem folytatja az összehúzódást a +4°C hőmérséklet alá csökkenő víz is? Miért kezd el tágulni, ha +4°C alá csökken a hőmérséklete?

Ezt a paradoxont soha senki nem fogja tudni megválaszolni.

A víz különleges hőmérsékleti adottságainak köszönhetően a tél és a nyár, valamint a nappalok és az éjszakák közötti hőmérséklet-különbség ellenére a víz mindig olyan halmazállapotú és hőmérsékletű marad, amilyen az embernek és az állatoknak egyaránt megfelel. Ha a szárazföld aránya nagyobb lenne a tengerekkel és óceánokkal szemben, az éjszakai és nappali hőmérséklet közötti különbség sokkal nagyobb lenne. A szárazföldek nagy része elsivatagosodna, ami lehetetlenné, vagy legalábbis szélsőségesen nehézzé tenné az élet fenntartását. Ha a víz termikus tulajdonságai másmilyenek volnának, olyan bolygónk lenne, amelyen rendkívül kedvezőtlen körülmények uralkodnának az élet szempontjából.

Lawrence Henderson a Harvard Egyetem Biokémiai fakultásának professzora, a víz termális tulajdonságait tanulmányozva a következő megjegyzést tette:

"Mindent összevetve ez a tulajdonság háromszoros fontossággal bír. Először is, hatékonyan egyenlíti ki és mérsékli a Földön uralkodó szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat, másodszor is, az élő szervezet hőmérsékletét is hatékonyan szabályozza, harmadrészt, a víz meteorológiai körforgását is lehetővé teszi. Mindezek a hatások annyira axióma-szerű alapigazságok, hogy bátran kijelenthetjük, hogy egyetlen más anyag sem képes a vizet helyettesíteni."

A víz felszíni feszültsége specifikusan arra vanbeállítva, hogy az élet szempontjából kedvező legyen

Minden folyadék felszínét jellemzi egy bizonyos mértékű felületi feszültség, amely a folyadékot alkotó molekulák közötti vonzóerő következménye. Ezért minden folyadékfajtának a rá jellemző erősségű, egymástól eltérő nagyságú felületi feszültsége van. A víz felületi feszültsége nagyobb, mint általában a folyadékoké, s a víz e tulajdonságának nagy jelentősége van a növények életében.

Hogy lehet az, hogy a fák a föld mélyéről a több méter magasságban található ágaikba és a gallyaikba tudják szállítani a vizet anélkül, hogy ehhez szivattyúkat és pumpákat vagy netalántán izmokat vennének igénybe? Erre a válasz a következő: a növények gyökereiben található csövecskék és erecskék úgy vannak kiképezve, hogy előnyösen ki tudják használni a víz felületi feszültségét. Ezek a csatornácskák a növény feljebb elhelyezkedő részei felé haladva egyre szűkülnek, mely által a víz mintegy magától felkúszik.

Ahhoz, hogy ez a terv végbe tudjon menni, az szükséges, hogy a víznek nagy felszíni feszültsége legyen. Ha a víznek csak egy kicsit is gyengébb lenne a felületi feszültsége, olyan, mint a többi folyadék felületi feszültsége, ez esetben a legtöbb szárazföldi növény képtelen lenne létezni. Amennyiben nem lennének szárazföldi növények, nem lenne gabona, és nem lenne takarmány a növényevő állatok részére, és így az ember létezése is lehetetlenné válna.

A víz nagy felületi feszültsége okozza a sziklák felaprózódását is. A víz nagy felületi feszültségének következtében a víz a sziklák legkisebb repedéseibe is be tud hatolni. Amikor a hőmérséklet nulla fok alá esik, a víz megfagy és kitágul, miközben nagy erőt fejt ki a sziklával szemben, s a résbe beékelődve a feszítő erő hatására egyre inkább kiszélesíti azt. A folyamat nagy jelentőséggel bír sziklába zárt ásványkincsek kitermelésekor, és nagy szerepet játszik a talaj kialakulásában is.

A víz kémiai csodája

Avíz fizikai tulajdonságai mellett a víz kémiai tulajdonságai is rendkívül támogatják az élet létrejöttét és fenntartását. A víz ideális oldószer, mert majdnem minden kémiai anyag vízben oldható.

Ennek egy fontos következménye az, hogy a folyórendszerek szállító funkciója következtében egy csomó kedvező hatású ásványi és nem ásványi eredetű anyag éri el a tengert. Felmérték, hogy csak ezen a módon tud eljutni a tengerbe az az 5 millió tonna kémiai anyag, amely létfontosságú a tengeri élet kialakulásához.

A víz katalizátorként is működik, mely elősegíti a legtöbb kémiai reakció lefolyását, és van egy másik fontos kémiai tulajdonsága: a kémiai reakcióba lépésre való hajlandósága.

A víz azonban nem annyira túlzottan korrodeáló hatású, mint például a kénsav. E tulajdonság ellenpólusa - a kémiai reakcióknak való ellenállóság. A víz nem annyira ellenálló a kémiai reakcióknak, mint az argon vagy más nemesgáz. Ahogyan azt Michael Denton professzor kijelenti, "Minden jel arra vall, hogy a víz összes tulajdonságát figyelembe véve, beleértve a kémiai reakcióképességét is - egyaránt ideális a biológiai és geológiai funkciók betöltésére."

A víz kémiai tulajdonságainak legújabb kutatásai még több részletről lebbentették fel a fátylat és újabb nézőpontokra világítottak rá, melyek mind azt bizonyítják, hogy a víz az egyedüli ideális anyag, amely az élet hordozására szolgál. Harold Morowitz, a Yale Egyetem híres biofizikai professzora a következőkre mutat rá:

"Az utóbbi néhány évben szemtanúi lehettünk a víz tulajdonságainak eddigitől eltérő értelmezésének és a víz különleges tulajdonságait kutatása tárgyává tévő tudományág felfelé ívelő fejlődésének. Ez a tudományág tanulmányozza például a protonok elektromos vezetőképességét is, amely úgy tűnik, a legegyedülállóbb vízre jellemző tulajdonság, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be a biológiai energia-átvitelben, és több, mint valószínű, hogy fontos szerepet játszott az élet keletkezésében is. Minél többet tudunk meg, annál inkább áhítat itat át bennünket ha azt látjuk, hogy mennyire pontosan megtervezett a víz arra az életfenntartó célra, amit betölt."

A víz viszkozitása úgy van meghatározva, hogy arányaiban megfelelő legyen

A mikor azt mondjuk, hogy "folyadékok", egy folyékony anyag képe vetül elénk. Ám valójában az anyagok folyóssága folyadékonként különböző lehet. Vessük össze például a kátrány folyósságát, a kénsav folyósságát vagy a glicerin folyósságát az olíva olaj folyósságával, s azt fogjuk látni, hogy ezeknek a folyadékoknak a viszkozitása igencsak különbözik egymástól. Amikor ezeket az anyagokat a vízhez hasonlítjuk, ez a különbözőség még élesebbé válik. A víz tízmilliárdszor folyékonyabb, mint a kátrány, ezerszer folyékonyabb, mint a glicerin, 100-szor folyékonyabb, mint az olíva olaj, és 25-ször folyékonyabb, mint a kénsav.

Ez az összehasonlítás rámutat arra, hogy a víznek igen magas a viszkozitása. Kijelenthetjük, hogy a víz rendelkezik a legmagasabb viszkozitási mutatókkal, bármely más folyadékkal való összehasonlításban, bár van néhány olyan anyag, mint az éter és a folyékony hidrogén, amely meghaladja a víz viszkozitását, de ezeket nem vettük figyelembe, mert szobahőmérsékleten nem fordulnak elő.

Megfelel-e a víz viszkozitása az élet feltételeinek? Vajon mindegy lenne-e, ha a víz viszkozitása egy kicsit nagyobb, vagy kisebb lenne? Denton professzor ezekre a kérdésekre a következő válaszokat adta:

"Abban az esetben, ha a víz viszkozitása (folyóssága) kisebb lenne, kevésbé lenne megfelelő az élet számára. Abban az esetben, ha a víz viszkozitása egyenlő lenne a hidrogénével (nagyon folyós), az élő szervezetek sokkal jobban ki lennének téve a nyíróerő hatásának. Ha a víz viszkozitása sokkal alacsonyabb lenne, (kevésbé folyós) a finom struktúrák összeomlanának, és a víz nem lenne képes arra, hogy az állandó bonyolult mikroszkopikus struktúrákat fenntartsa. Az élő sejt kényes molekuláris felépítése valószínűleg nem lenne képes a túlélésre.

Ha a viszkozitási érték magasabb lenne (folyósabb) a nagy makromolekulák ellenőrzött mozgása és az azt alkotó részstruktúrák, úgymint a mitokondriumok és a sejt-szervecskék működése lehetetlenné válna, mint ahogy a sejtosztódás is. A sejt minden életfolyamata teljesen leállna, és az élet a sejtek szintjén, és sok minden, amit megszoktunk, lehetetlen lenne. Abban az esetben, ha a víz viszkozitása csak egy kicsit is nagyobb lenne, mint amilyen, lehetetlenné válna a magasabb rendű szervezetek kifejlődése, mert alapfeltétel, hogy fejlődésük kezdetén az embriogenezis hajnalán a sejtek mozgásképesek legyenek és bírjanak körbe-körbe járni."

A víz magas fokú viszkozitása életfontosságú nekünk, embereknek, mert ha egy kicsit is kisebb lenne a víz viszkozitása (folyóssága) a hajszálerek képtelenek lennének a vérünket szállítani. A vesékben található véredények bonyolult hálózata például sohasem alakulhatott volna olyanná, mint amilyen.

A víz viszkozitási aránya életfontosságú nemcsak a sejten belüli struktúrákban végbemenő folyamatok szempontjából, hanem a teljes metabolizmus szempontjából is.

Minden élőlénynek, amely 0,25 mm-nél nagyobb, központosított testfelépítéssel kell rendelkeznie, mert a nagyobb méretű élőlények esetében a táplálék és az oxigén nem tud diffúzióval eljutni a sejtekhez, azaz nem tudják közvetlenül a sejt belsejébe szívni a folyadékokat. Az oxigén és a táplálék a külvilágból bizonyos csatornákon keresztül jut el a testet alkotó számtalan sejthez, majd a felesleges anyag kiürül. A vénák és az artériák ezek a csatornák, és a szív az a pumpa, amelynek köszönhetően a vér állandó körforgást végez a szervezetünkben. Az a vér, amely e körforgásban részt vesz - mint tudjuk - nagyobbrészt vízből áll. (Ha a sejteket, a fehérjéket és a hormonokat kivonják a vérből, plazma marad, amelynek 95%-a víz.)

Ezért van az, hogy a víz viszkozitásának értéke kulcsfontosságú a keringési rendszer hatékonyságában. Ha a víz viszkozitása megegyezne a kátrányéval, a szív nyilvánvalóan nem is próbálkozhatna azzal, hogy elvégezze a pumpálás munkáját. Még egy olyan anyag, mint az olívaolaj, amelynek viszkozitása (folyóssága) 100 milliószor nagyobb, mint a kátrányé, sem tudna keresztülfolyni a testben lévő hajszálereken még akkor sem, ha a szív képes volna egy ilyen anyag szivattyúzására.

Vegyük szemügyre a dolgot egy kicsit közelebbről. A hajszálér hálózat célja nem más, mint az, hogy a test minden sejtjét ellássa oxigénnel, energiával, táplálékkal és más anyagokkal, például a hormonokkal. Egy sejtnek képesnek kell lennie arra, hogy a hozzá szállított anyagokat befogadja. Ezért nem lehet messzebb 50 mikronnál egy sejt a véredénytől. (egy mikron a milliméternek egy ezred része). Ha egy sejt ennél távolabb van az értől, akkor nem kap táplálékot és meghal.

Ezért van az, hogy a vérerek sűrűn behálózzák az emberi testet. 5 millió véreret tartalmaz az emberi test, s ha egymásután felsorakoztatnánk az érhálózat ereit, hosszuk összesen 950 km-t (590 mérföldet) tenne ki. Vannak olyan emlősök, amelyekben az izomszövet egyetlen négyzetcentiméterében 3 000 véredény található. Ha egy hajszálérrendszer 10 000 véredényét egymás mellé tennénk, e véredények együttes vastagsága mindössze egy ceruzahegynyi vastagság lenne. A hajszálerek átmérője mindössze 3-5 mikron, ami 0,003 vagy 0,005 millimétert jelent.

A víz magas viszkozitási értéke miatt tud a vér akadálymentesen és lassulás nélkül átfolyni a vékony hajszálereken. Michael Denton professzor megállapította, hogy ha a víz viszkozitása csak egy kicsit is kisebb lenne, a keringési rendszer nem tudná betölteni funkcióját:

"A hajszálérrendszer csak úgy tud működni, ha a folyadék, amelyet belepumpálnak, nem túl sűrű. Fontos tehát, hogy híg legyen a folyadék, mert az átfolyás fordítottan arányos a sűrűséggel. Minél sűrűbb a folyadék, annál kevésbé tud átfolyni a hajszálérrendszeren. Ebből is látható, hogy ha a viszkozitási értéke többszörösével növekedne, ahhoz képest, mint amilyen, akkor sokkal nagyobb nyomásra lenne szükség ahhoz, hogy az ugyanilyen keresztmetszetű ereken átpréselődjék, s emiatt bármilyen felépítésű is lenne a keringési rendszer, az egyszerűen működésképtelen lenne. Ha a víz viszkozitása csak egy kicsit is nagyobb lenne, és a legvékonyabb kapillárisok átmérője 10 mikron lenne a jelenlegi 3 helyett, ebben az esetben a kapillárisok a teljes izomzat térfogatát teljesen lefoglalnák ahhoz, hogy elláthassák azt glükózzal és oxigénnel. Nyilvánvaló, hogy a makroszkopikus élet terve ez esetben lehetetlenné válna, vagy igen nagy nehézségekbe ütközne. Látható, hogy a víz viszkozitásának éppen olyannak kell lennie, mint amilyen ahhoz, hogy megfeleljen az élet fenntartásához."

Röviden szólva, a víz viszkozitása, mint minden más tulajdonsága éppen olyan, amilyennek lennie kell az élet szempontjából. A folyadékok viszkozitására jellemző értékek széles skálán helyezkednek el. A milliárdnyi lehetséges viszkozitási érték közül a víz olyannak lett teremtve, hogy éppen azzal a viszkozitási értékkel rendelkezzen, amely tökéletesen megfelel az élet fenntartásához.

Az atomok határai olyanra alakultak, amilyenre az élethez kell, és az élethez pontosan olyan hőmérséklet kell, amilyen a Földön van

Háromféle kémiai kötéssel kötődhetnek az atomok egymáshoz, ionos, kovalens vagy gyenge kötéssel. Az aminósavakban - melyek a fehérjék építőkövei - az atomok kovalens kötéssel kötődnek egymáshoz. A gyenge kötés megtartja az aminósav láncok háromdimenziós struktúráját, melyek vagy összehajtódnak, vagy egymás köré csavarodnak. Más szavakkal, ha a gyenge kötés nem létezne, akkor azok a fehérjék, amelyek aminósav láncból állnak, nem tudnának működni, és ahol nincsenek fehérjék, ott nincsen élet sem.

Érdekes, hogy a kovalens és a gyenge kötés éppen olyan hőmérsékleti határok között alakul ki, mint amilyenek a Földön vannak. A kovalens és a gyenge kötés két különböző fajta kémiai kötés, és semmi sem indokolja azt, hogy a két kötés létrejöttéhez miért éppen ugyanazok a hőmérsékleti határértékek szükségesek.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy mindkét kémiai kötés a Földön uralkodó hőmérsékleti határok között megy végbe. Amennyiben ezek a kötések más hőmérsékleti határok között mennének végbe, a fehérjék, és ennél fogva az élet sohasem jöhettek volna létre, mivel a fehérjék képzéséhez mindkét kötésre egyidejűleg szükség van. Más szavakkal, ha a hőmérsékleti határok, amelyeknek keretei között a kovalens kötés lehetővé teszi az aminósav láncok létrejöttét, nem lennének megfelelőek egyidejűleg a gyenge kémiai kötés létrejöttéhez is, ebben az esetben a fehérjék nem tudták volna kifejleszteni azokat a három dimenziós struktúrákat, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk, és az aminósavak cél és funkció nélküli láncok lennének csupán.

Ugyanígy, ha a gyenge kötésnek megfelelő hőmérsékleti határok nem párosulnának azzal, hogy ezek a hőmérsékleti határok a kovalens kötésnek is megfelelnek, akkor egyetlen protein lánc sem tudna kialakulni.

Nyilvánvaló, hogy az atomok, melyek az élet nélkülözhetetlen építőkövei, az életet hordozó Földdel pontosan szabályozott harmóniában vannak, ahogyan ezt Michael Denton professzor könyvében, a Természet sorsszerűségében kifejtette:

"A Világegyetemben jelenlévő széles hőmérsékleti tartományból a Földön éppen az a keskeny hőmérsékleti tartománysáv van jelen, amelyben (1) van folyékony víz, (2) van nagyszámú metastabilis szerves vegyület, (3) és gyenge kötés a komplex molekulák 3 dimenziós kialakulásához."

Denton hangsúlyozza, hogy a Naprendszerben csak a Földön van olyan keskeny sávú hőmérsékleti tartomány, amelyben létrejöhetnek mindazok az egyidejű fizikai és kémiai kötések, amelyek az élet hatékony működéséhez szükségesek.

Az oxigén oldhatósága ideális az élet fenntartásához

Testünknek az a képessége, hogy fel tudja használni a vízben oldott oxigént, az oxigén vízben oldható tulajdonságán alapszik. Amikor lélegzünk és a levegő a tüdőnkbe jut, az oxigén majdnem azonnal a véráramba kerül. A vérünkben van egy fehérje, amit hemoglobinnak neveznek, ez a fehérje szállítja az oxigént a sejteknek. A sejtekben található enzimek arra használják az oxigént, hogy elégessék az ATP-nek nevezett szénvegyületeket, s ezáltal a szervezet energiát nyerjen.

Minden komplex életforma energia kinyerő mechanizmusának alapja ez, s ennek a folyamatnak elsődleges feltétele az oxigén vízben oldódó tulajdonsága. Ha az oxigén vízben oldhatósága kisebb fokú lenne, akkor kevesebb oxigén tudna a véráramba jutni, és a sejtek energiahiányban szenvednének. Más részről pedig, ha az oxigén vízben való oldhatósága erősebb lenne, a véráram magas oxigéntartalma oxidációs mérgezést váltana ki.

Érdekes, hogy a különböző gázok vízben oldhatóságának mértéke milliónyi nagyságrendű különbözőséget mutat. A széndioxid például 20-szor job-ban oldódik vízben, mint az oxigén. A gázok oldhatósági tulajdonságai közül az oxigénnek éppen olyan oldhatósági tulajdonságai vannak, amelyek számunkra a legmegfelelőbbek.

Mi lenne, ha ez nem így lenne?

Ha az oxigén kevésbé lenne oldható a vízben, (s ennélfogva a vérben is), akkor az oxigénnek kevesebb hányada tudna a vérbe jutni, és a sejtek nem tudnának elegendő oxigént kapni, mely által a túlélés nehezebb lenne a lélegző élőlények számára. Függetlenül attól, hogy milyen sűrű vennénk lélegzetet és milyen mélyen lélegeznénk, kialakulna az oxigénéhség, mert a sejtekhez nem jutna el a levegőben meglévő oxigénmennyiség, amelyre szükségünk van a túléléshez. Ahogyan ez a fentiekből kiderül, ha az oxigén vízben oldhatósága nagyobb lenne, s ezáltal jobban tudna kapcsolódni a véráramhoz, oxigénmérgezést kapnánk. Az oxigén elég veszélyes gáz, és nagy mennyiségben alkalmazva akár halálos is lehet. Ha a vér oxigéntartalma lényegesen megnő, az oxigén reakcióba lép a vízzel, és igen romboló hatású melléktermékek alakulnak ki. A szervezetben bonyolult enzimrendszer működik, amely megelőzi vagy kiküszöböli az ehhez hasonló folyamatokat, de amennyiben a test oxigén tartalma tovább növekedne, ezek az enzimrendszerek felmondanák a szolgálatot, és minden egyes lélegzetvétellel közelebb kerülnénk a halálhoz. Erről Irwin Fridovich kémikus a következőket mondta:

"Minden lélegző szervezet kegyetlen csapda áldozata lehet. Ugyanaz az oxigén, amely fenntartja életüket, túladagolás folytán a halálukat is okozhatja anélkül, hogy bármiféle lehetőségük lenne a katasztrófa kivédésére. Semmilyen védekező mechanizmussal nincs felfegyverkezve egyetlenegy élőlény sem egy esetleges oxigén-túladagolás esetére."

Csak egy dolog védhet meg minket az oxigén túladagolás ból adódó mérgezés miatti haláltól, és ennek ellenkezőjétől, az oxigénhiány miatti légszomj által kiváltott haláltól, mégpedig az, hogy Isten különleges előrelátása folytán az oxigén kellő mértékben oldódik a vízben, és ennél fogva a vérben is, valamint az, hogy a testünk rendelkezik azzal a bonyolult enzimrendszerrel, amely éppen olyanra lett megteremtve, mint amilyennek lennie kell. Isten tökéletes harmóniában teremtette a levegőt, amelyet belélegzünk, és azokat a rendszereket a testünkben, amelyek lehetővé teszik azt, hogy hasznosíthassuk a levegőt a szervezetünk működéséhez.

 

 

 

Készült Harun Yahya Csodás események láncolata c. könyve alapján