A HALÁL (1.-3. rész)

1. rész

Az embert mindig is foglalkoztatta a gondolat, hogy mi történik vele a halál után. Olyan esemény ez, amiről nincsenek élménybeszámolók, hiszen a halálból senki sem jön vissza, senkinek sem adatik meg két élet az evilágban. Vannak beszámolók halál közeli élményekről, hallhatunk olyan beszámolókat, amik arról szólnak, hogy milyen élményekkel térnek vissza a tetszhalálból - azonban ezek az élmények nem a valós halál beálltának élményei. A túlvilági lét történéseiről a Korán és a Prófétai Hagyományok beszélnek számunkra. Ezen forrásokra hivatkozva mondjuk el, mit tudunk a halál beállta utáni eseményekről. Minden embernek meg van írva, meddig tart az élete. Ezt egy pillanattal sem hosszabbíthatjuk, vagy rövidíthetjük meg. Miután evilági életünk betelt, a halál kapuján át belépünk a következő életbe, amit Barzah-nak is neveznek. A Barzah szó jelentése, két dolog között lévő, egyfajta gát. Ez egy köztes állapot. (A Koránban Allah a Furqan szúra (25) 53. ájájában a Barzah szót használja a két tenger közötti gátra, ami elválasztja egymástól az édes és a sós vizet.)Vallásilag a Barzah jelentése pedig: Az a lakhely ami a halál után következik. A halál után és a Feltámadás előtt van. Allah azt mondta a Koránban: "Ő rájuk vár egy barzah, addig a napig, amikor fel lesznek támasztva." (23.100) Ibn Kajím, mondta, hogy a Barzah lakói rálátnak az evilágra és a túlvilágra. Aki a sírban van, az látja az evilágot és látja a túlvilágot is. Többször is előfordult, hogy megkérdezték a Prófétát (béke legyen Vele) a Feltámadásról. Ő ilyenkor mindig a legfiatalabbra nézett, és azt mondta, hogy: "ez a gyerek, ha élve marad, és eléri őt az öregség, akkor nektek már elkezdődik a feltámadásotok". (Mivel a gyerek mire eléri az öregkort, addigra a mostani felnőttek már meghalnak, és elkezdődik a feltámadásuk. Ez azt jelenti, hogy az idős emberek generációja letűnik, és belépnek a túlvilági életbe) Ibn Ketír azt mondta, hogy mindenki aki meghal, az belépett a Túlvilágnak az állapotába. Néhányan pedig azt mondták, hogy aki meghal, annak elkezdődött a feltámadása. A halál utáni Túlvilágba lépést nevezik Kis Feltámadásnak is. A Kis Feltámadást hívják még, az Első visszatérésnek is. Ibn Kajjim azt mondta, hogy a halál az első Feltámadás, és Visszatérés. Allah az embernek két Feltámadást adott. Mind a kettőben jutalmat kap mindenki. Kegyekben lesz, egészen a Nagy Feltámadásig vagy pedig kínoztatva lesz a sírban a Nagy Feltámadásig. Utána ugyan úgy jutalmat kap a Feltámadáskor, amikor a Pokolba vagy a Paradicsomba kerül az illető. Az első Feltámadás azt jelenti, hogy a lélek elhagyja a testet és elindul a jutalmazásnak a helyszínére. (Ennek bővebb kifejtését lsd. később a cikksorozatban) A halál magyarázata nyelvileg és vallásilag: A halál az arab nyelvben eredetileg csöndet jelent, illetve nyugalmat. Ha a csend és a nyugalom a halálnak az alapja nyelvileg, akkor a mozgás az életnek az alapja. Halálról vallásilag akkor beszélünk, amikor a léleknek megszűnik a testtel való kapcsolata. Elválik a lélek a testtől. Megváltozik az állapota. Az egyik lakhelyről a másik lakhelyre költözik. Az evilági lakhelyről a túlvilágira. Van nagy halál és van kis halál. Az alvás a halálhoz hasonló állapot. Ezért nevezik a muszlim tudósok az alvást kishalálnak. Ugyanis az alvás az halál. A felébredés pedig feltámadás. Ahogy a Koránban is van az Ancám, Jószágok c. szúra, 60. bekezdésében: "Ő az, aki halálba küld titeket az éjszaka folyamán, és tudja azt, hogy mit tesztek a nappal folyamán. Majd feltámaszt benneteket akkor (nappal)" Ez bizonyíték arra, hogy Allah a Koránban az alvást halálnak nevezte. Illetve azt, hogy a halálba küldi az embert az éjszaka folyamán, és amikor alszik az olyan, mint ha meghalna, halott lenne. Ezért szunna azt a fohászt mondani ébredéskor: "Hála Allahnak, aki életre keltett bennünket, miután a halálba küldött, és Hozzá lesz a visszatérés." A Próféta (béke legyen Vele) azt mondta, hogy az alvás, az halál. Az éjszaka folyamán a lelkek elragadtatnak. Allah elragadja minden ember lelkét az éjszaka folyamán illetve az alvás alkalmakor. Akinek akarja Allah, annak magánál fogja tartani, beteljesedve ezzel a számára előírt idő, és az illető nem fog fölébredni, meghal. Akinek pedig úgy döntött Allah, hogy életben maradjon, annak visszaküldi, visszaadja a lelkét, addig, amíg el nem jön az ideje, amikor meg lett írva számára a halál. Allah azt mondta a Koránban, hogy, Allah halálba küldi az embereket illetve a lelkeket a haláluk alkalmával. Amelyik nem hal meg az alvása során, megragadja, visszatartja azt, amelyiknek elrendelte a halált, és a többit pedig elengedi egy meghatározott időpontig. Allah tudtunkra adta, hogy mindkét lélek, a megtartott és az elengedett is az alvása során meghal. Természetesen vannak olyan emberek is, akikhez nem alvásuk közben ér el a halál.

A halál elkerülhetetlen dolog, ami elől nem lehet kitérni. Nincs előle menekvés. Minden élő, teremtett élőlényt egyszer utolér a halál, eljön az ideje, és meg fog halni. Ez több helyen is szerepel a Koránban. Mint pl.:

"Minden dolog elpusztul, kivéve az Ő arcát. Övé az ítélet, és Hozzá tértek majd vissza.",

"Minden ami rajta van (a Földre utal Allah ebben a Korán idézetben) az elmúló. És megmarad az Urad Magasságos és Kegyes arca."

Még Mohammedről, Allah prófétájáról (béke legyen Vele) is így szól Allah a Koránban: "Te a halálba tartasz, és ők is a halába tartanak."

2. rész

Az angyalok megjelenése a halálkor

A halálnak a bódulatáról lesz most szó, mely igen nehéz és elborítja az ember elméjét. Minden ember, amikor a haláltusáját vívja ilyen állapotba kerül. Mint ahogy Allah is mondta a Koránban a Qaf című szúra 19. ájában: "És eljött a halálnak a bódulata az igazsággal. Ez az, ami elől te menekülni próbálsz." A haldokló a haldoklás nehézsége miatt bódult. Ez a bódulat, olyasmi, mint, amikor az embernek az eszét valami elveszi, valami elborítja és nincs öntudatánál, hanem teljesen más dolgokat lát, érez mint amit akkor amikor tudatánál van. Ugyan ezt a szót használják arabul a részegítő italokra is, de ugyan így használják arra is, amikor az ember mérges, haragos lesz és a harag elborítja az agyát, ugyan így a szerelemre is, az álmosságnál, nagyon erős fájdalomnál vagy amikor elájul valaki a fájdalomtól. A Prófétát (béke legyen Vele) is elérte ez a bódulat, amikor a halálos ágyán volt. Akkor ott volt a közelében egy edény vagy kancsó, amiben vizet tartottak, és ő mindig beledugta a kezét amikor felébredt illetve az öntudatára ébredt és megtörölte vele az arcát. Azt mondta, hogy: "Nincs más isten, csak Allah és a halálnak bizony bódulata van." Ácisa (Allah legyen vele elégedett) amikor a Próféta (béke legyen Vele) betegségéről a következőt mondta egy Hagyományban: "Senkinek sem volt erősebb fájdalma akit én láttam, mint Allah küldöttének (béke legyen Vele)." Omar ibn Amr ibn Asz amikor haldoklott, akkor a fia mondta neki, hogy te apám, mindig azt remélted, hogy találkozol egy olyan emberrel aki mikor haldoklik el tudja neked mondani ,hogy milyen is a halál, a haldoklás. Most te itt vagy, és veled is ez történik, ezért mond el nekem, hogy milyen is az. Ő azt felelte, hogy: "Ó fiam, esküszöm Allahra, hogy olyan, mintha ágyban feküdnék és mintha egy tű fokán venném a levegőt, vagy lélegeznék és mintha tüskés ággal tépkednék a testemet a talpamtól a fejemig és vissza." Sok ember amikor haldoklik, arra vágyik, hogy újra visszatérhessen az evilági életbe. Hogyha hitetlen volt, akkor azért, hogy hívővé váljon, ha ellenszegült Isten parancsának, akkor azért, hogy megbánja a bűneit. A Korán is beszél a Hívők című szúra 99-100 ájában: "Amikor eljön valamelyikőtökhöz a halál, akkor azt mondja: "Uram engedj vissza (vagy vigyél vissza) engem, talán jámbor dolgokat cselekszem azzal kapcsolatban, amit már hátrahagytam, vagy korábban megtettem". De nem, ez csak egy szó, amit ő mond. Őrájuk egy barzah vár, addig a napig, amíg fel lesznek támasztva." A hit nem fogadtatik el senkitől, amikor elérkezik a halál pillanata. A bűnbánat nem használ semmit amikor az ember lelke elér a kulcscsontjához . Akkor már Isten nem fogadja el a bűnbánatot. Mindenki, aki még ez előtt megbánja a bűnét, az beletartozik azok közé, akikről Allah a Koránban azt mondta, hogy hamar megbánják a bűnüket. Viszont a bűnbánatnak is vannak feltételei. Az egyik az őszinteség. Amikor az ember megbánja a bűnét, ne az legyen eszében, hogy ha még egyszer megteszem, akkor majd megint meg fogom bánni. Fogadja meg azt, hogy ő többet megpróbálja nem elkövetni azt a bűnt. Viszont nem szabad az embernek a bűnbánatot elhúznia a haláláig, mert nem biztos, hogy akkor képes lesz arra, hogy megbánja a bűnét, amikor már haldoklik. Ugyanis Allah megszilárdítja azokat, akik hívők voltak, hittek benne. Ezek közé tartozik az, hogy aki valóban hívő volt, és Allah szereti őt, akkor meg fogja neki adni azt, hogy megbánhassa a bűnét. De nem biztos, hogy Isten mindenkinek megengedi azt, hogy a halála előtt megbánja a bűnét. Ezért fontos az, hogy miután elkövette a bűnt, egyből bánja meg azt. Ne húzza-halassza. Nem tudja, hogy mikor jön a halál és nem tudja, hogy ha haldokolni fog, akkor meg tudja-e még bánni a bűnét.

A hívő öröme, amikor az Urával találkozik Amikor eljönnek az angyalok, a könyörület angyalai a hívőhöz, akkor Allahtól származó örömhírt adnak a számára, hogy ő a Paradicsomba fog jutni és nem kell félnie és nem kell szomorkodnia - akkor boldog lesz a lélek. Viszont a hitetlen és a bűnös ember pedig kellemetlenül fogja érezni magát és szomorú lesz és mindez nehezére fog esni. A hívő ember amikor haldoklik, vágyik Allahra. Vágyik Allah után és arra, hogy lássa Őt. A bűnös ember pedig nem szeretne találkozni Allahhal a halála után. Ennesz Ibn Málik hagyományozta, Prófétától (béke legyen Vele) halotta, hogy "aki szereti Allahhal való találkozást, azzal Allah is szeretne találkozni és aki nem szeretné Allahhal való találkozást, azzal Allah sem szeretne találkozni." Erre az egyik felesége azt mondta: "mi nem szeretjük a halált." Erre a Próféta (béke legyen Vele) így felelt: "Ez nem így van. A hívő, amikor eljön hozzá a halál, akkor örömhírül kapja az Allahtól való megelégedést és a kegyeket. Semmi sincs, ami kedvesebb számára mint ami őrá vár, ami előtte van. Ezért szeretne Allahhal találkozni, és Allah is ezért szeretne vele találkozni. Viszont a hitetlen amikor eljön hozzá a halál, akkor kínokat, és az ő büntetését fogja hírül kapni Allahtól. Ezért semmi sincs számára utálatosabb dolog, mint az, ami vár rá, ami előtte van. Ezért nem szeretne Allahhal találkozni, és Allah sem szeretne ővele találkozni." A Próféta (béke legyen Vele) egy hagyományban azt mondta, hogy: "A hívő ember és a Paradicsom között nem áll semmi, csak a halál." Viszont nem szabad kérni az Istentől a halált, csak egyféleképen. Megkötéssel. Ha azt mondja az ember, hogy: "Isten, hogyha jobb számomra, az evilágom és a túlvilágom számára a halál, akkor haljak meg." Csak ilyenféleképen. De az, hogy "Istenem Ó, haljak meg" azt egyáltalán nem szabad kérni senkinek. Nem szabad siettetnie azt, ami már a Teremtés előtt 50000 évvel már úgyis előre meg volt írva, hogy meg fog történni. Bukharinál és Naszainál Abu Szaid Hudritól a következő hagyomány maradt fönt, hogy a Próféta (Béke legyen Vele) így szólt: "Amikor meghal valaki, akkor a férfiak a vállukra emelik az illetőt, a halottat (hogy temetni vigyék). A halott azt mondja, hogy "siessetek velem!". Viszont ha nem hívő vagy nem volt jó ember, akkor azt mondja azoknak akik viszik illetve a családjának, hogy "Jaj nekem, hova visznek engem!". Minden élőlény hallja az ő hangját, kivéve az ember. Mert ha az ember hallaná akkor a hangját, akkor elájulna tőle". A halálkor megjelenik a sátán. A Sátán a legjobban az ember halálos ágyán figyel arra, hogy az embert eltérítse. A halála pillanatában. Mert onnantól már nincs bűnbánat, nem lehet megbánni, nem lehet visszatérni abból. Ezért amikor haldoklik valaki, a Sántán akkor ügyel a legjobban arra, hogy ott legyen, megjelenjen és eltérítse, eltévelyítse az embert. Miért a halálakor? Mert a Próféta (Béke legyen Vele) azt mondta egy hagyományban, hogy: "Az embernek az evilági cselekedetei úgy lesznek elszámolva, amilyen az utolsó cselekedete volt. Bármit tesz az ember, bármennyi jót tesz az evilágon, de az utolsó tette az egy rossz dolog volt, és utána meghal, akkor az egy rossz előjel a számára." Ahogy a 40. hagyományban is benne van: "A szolga cselekszik, és a Paradicsom lakóinak a cselekedetét teszi meg folyamatosan az evilágon, olyan dolgokat cselekszik meg, amik a Paradicsomhoz közelebb viszik őt. Mindezt addig teszi, amíg már közte és a Paradicsom között csak egy karnyi távolság van. És utána megelőzi őt az Írás. (Ez azt jelenti, hogy Allah megírta 50000 évvel a Teremtés előtt, hogy ki mit fog tenni majd, és hogyan fog cselekedni és mit fog választani. Ez az Írás, amit Allah leírt, megelőzi őt. Már meg van írva, hogy üdvözölő lesz vagy pedig kárhozott. Az ember cselekszik jó dolgokat, amit a Paradicsom lakói tesznek, de az Írásban az lett megírva neki, hogy a Pokolba fog jutni. Ez megelőzi őt, és olyan dolgot fog cselekedni, ami a Pokolba fogja őt juttatni. És fordítva is igaz. )Folyamatosan rossz dolgokat tesz, olyan dolgokat amiket a Pokolba jutók tesznek, addig amíg közte és a Pokol között nem lesz már csak egy karnyújtás. Akkor megelőzi őt az Írás és tesz egyetlen egy olyan cselekedetet, ami a Paradicsomban jutatja őt. (Meg van írva, hogy mi fog történni, mi a jövő. Ez nem azt jelenti, hogy azért teszi ezt az ember, mert Isten azt mondja, hogy ezt kell tenned. Hanem azért, mert Isten tudta, hogy ezt és ezt a rosszat fogja megtenni az ember és ezután rögtön meg fog halni. Azt cselekedjük, ami akarunk, de Isten tudja, ismeri a jövőt, ami már a Teremtés előtt 50000 évvel leíratott az Írásban. Egy másik hagyomány is mondja, hogy a Sátán akkor kísérti meg leginkább az embert, amikor haldoklik. És azt mondja az ő segítőinek, hogy: "csak ezzel foglalkozzatok, mert ha most erről lemaradtok, akkor többet már nem tudjátok őt megkísérteni."

3. rész

Égi utazás A hívőért amikor a lelke elhagyja a testét angyalok fohászkodnak és kinyittatnak az Ég kapui. A két angyal a Kertből származó lepelbe teszi a lelket amiben a Paradicsom illatával illatosított "Hunút" (parfüm) van. Úgy jön ki a halotti lepelből, hogy illatosabb mint a legfinomabb miszk (egy finom parfüm neve), ami valaha is csak a Földön létezett. Majd elindulnak az Egek felé vele. Ahogy elhaladnak az angyalok mellet, azok azt kérdezgetik: "Mi ez a jó illat?" A válasz pedig az őt vivő angyaloktól lesz, hogy: x. y. az az ember. A legszebb nevein becézik őt, amelyen az evilágon valaha is nevezték, amíg el nem érnek a Földi Éghez, és annak a kapujához. Ott engedélyt kérnek a halott számára, hogy beléphessen. Meg is adatik neki. Minden Égben a közelben lévő angyalok elkísérik őt a következő Égig, amíg el nem ér a hetedik Égig. Folyamatosan engedélyt kérnek minden Ég kapujánál, hogy a következőbe beléphessenek, és megadják nekik. Az angyalok folyamatosan fohászkodnak, hogy azon a kapun lépjen be. És akik mellett elhaladnak, azok folyamatosan fohászkodnak érte, dicsérik őt a legjobb neveken. Ez egészen a hetedik Égig tart, ahol a Fenséges Allah azt mondja: "írjátok a szolgám írását az Ilíjum-ba!" Erről szól a Korán idézet: "És honnan tudhatnád, hogy mi az Ilíjum? Írott könyv, tanúsíthatják azt az Allahhoz közelállók." Az Ilíjum egy könyv, amiben a jó emberek nevei vannak. Ebbe beleírják a halott nevét és dolgait, az ő írását, majd azt mondja Allah az angyaloknak, hogy: "Vigyétek vissza a földbe, ugyanis én belőle tettem őket és oda fogom visszatéríteni őket és onnan fogom előhozni őket, másodszor is." Ekkor elindulnak az angyalok vele visszafele. Mikor a hitetlen, gonosz ember lelkét kitépték a testéből minden az Égben és a Földön lévő angyal átkot szór rá, és bezárulnak az Ég kapui. Minden kapunál lévő angyal azért fohászkodik, hogy nehogy ott haladjon át az a lélek. Mindenki megpróbálja magát távol tartani tőle. Amikor kitépte a halál angyala, a testéből a rossz lelket, a két angyal aki hozzá jött, a meszuh-ba teszik, amiből majd úgy jön elő, mint a Földön valaha is élő legbüdösebb tetem szaga. Ilyenkor a Tűzből hoznak egy halotti leplet, amibe meszuh van, ami a legbüdösebb tetemnél is büdösebb szagot áraszt. Ebbe rakják bele a hitetlennek a lelkét vagy a bűnös lelkét, és amelyből úgy jön majd elő, hogy iszonytató büdös szagot áraszt. Ezután elindulnak vele fölfelé az Égbe. Csak úgy tudnak elhaladni az angyalok mellett, hogy azok azt mondják: "Mi ez a rossz lélek?" Erre az lesz a válasz, hogy x. y. És a legrondább neveit fogják mondani, ahogyan az evilágon csak szólították őt, amíg el nem érnek vele a földi Éghez. Ott engedélyt kérnek belépni számára, de az nem adatik meg neki. Amikor erről beszélt a Próféta (béke legyen Vele) a következő áját mondta el: "Azok, akik meghazudtolták a jeleinket, és megmakacsolták magukat jeleinkkel szemben, azoknak nem fognak megnyílni az Ég kapui és nem fognak belépni a Paradicsomba, amíg a teve át nem halad a tűnek a fokán. És eképpen fizetjük meg, adunk jutalmat a bűnösöknek. Majd Allah a Fenséges a következőket mondja: ?"rjátok az ő írását a sziddzsin-be, a legalsó földön." Míg az Ilílijun azoknak az írása, akik jó emberek voltak és jó tetteket cselekedtek, addig sziddzsin ennek az ellentéte. A rossz embereknek a írása, illetve a rossz embereket gyűjti össze. Majd azt mondja Allah: "Juttassátok vissza a szolgámat a Földre! Ugyanis én megígértem, hogy belőle teremtettem, és bele is fogom vissza tenni és belőle fogom visszahozni másodszor is." Erre az angyalok míg a hívők lelkét az angyalok szépen vissza vitték a testéhez, addig a hitetlen lelkét már az első Ég kapujánál elengedik, visszadobják, és lezuhan, visszaesik a testébe. A következő Korán részletet mondta a Próféta (béke legyen Vele) ezután: "Aki Allah mellé (más isteneket) társít, olyan az, mintha az Égből zuhanna le és madarak ragadnák el őt, vagy a szél fújná el valami messzi helyre." A lélek visszatér a testébe.