A HALÁL (4.-6. rész)

 4. rész

A sír Othman ibn Affan szolgája mesélte Othmanról (Allah elégedjen meg Vele), hogy amikor egy sírnál megállt, akkor sírt. Annyira sírt, hogy átnedvesedett a szakálla is. Megkérdezték tőle, hogy: "Te amikor a Paradicsomra és a Pokolra emlékezel, nem sírsz, viszont amikor a sírra emlékezel, akkor sírsz. Miért van ez?" Ő azt felelte, hogy: "Hallottam Allah Küldöttét (béke legyen Vele) mondani: "A sír az első lakhelye a Túlvilágnak. Ezért ha az ember megmenekül tőle (mármint a sír kínzásától), akkor ami azután jön, az csak könnyebb lesz. Ám ha nem menekül meg tőle, akkor ami ezután jön, az csak rosszabb lesz." Majd azt mondta, hogy: "Hallottam Allah Küldöttét (béke legyen Vele) mondani: "A sírnál szörnyűbb látványt soha nem láttam." Volt egy nő, a Próféta (Béke legyen Vele) idejében, aki a Prófétának (béke legyen Vele) a mecsetét takarította akkoriban. Ez a nő meghalt. A Próféta (béke legyen Vele) hiányolta aznap. Amikor megkérdezte, hogy merre van, akkor mondták neki, hogy az éjszaka meghalt, és el is temették. Nem akarták fölébreszteni őt - mármint a Prófétát (béke legyen Vele). Ekkor kérte, hogy vigyék el, mutassák meg neki a sírt, hogy hol van. Megmutatták neki, Ő elment oda és halotti imát végzett érte. Azt mondta, hogy: "Bizony ezek a sírok telítve vannak sötétséggel (körülveszi a sírnak a lakóit a sötétség). A Fenséges és Magasztos Allah, fényessé teszi számukra azt, az én értük mondott imám által. A sír szorítása Amikor az ember meghal, vannak bizonyos dolgok, amiket az iszlám tanításai szerint el kell végezni a halottal. Például meg kell fürdetni (kivéve a mártírokat, akik háborúban haltak meg). Halotti lepelbe kell öltöztetni (a mártíroknál az a ruha lesz a halotti leple, amiben elesett, valamint a zarándokokat is abban a ruhában temetik, amiben a Zarándoklatukat végezték). Miután halotti lepelbe tették, elviszik a sírhoz, amit megástak neki. Az iszlámban két fajta sírt lehet ásni. Mindkét sírban a jobb oldalán fekszik a halott, arccal qibla (imairány) felé. Az egyik fajta sírnál ásnak egy gödröt, amiben van egy kis üreg. Ebbe az üregbe rakják bele a halottat. Utána ezt lezárják agyag lapokkal, hogy amikor rárakják a földet, akkor ne érje őt a föld. A másik egy egyenes sír, aminek az alja V alakú. Ebbe van belefektetve a halott. Amikor belerakják a halottat a sírba, és betemetik, akkor a sír egyszer összeszorítja a halottat. Ez alól a szorítás alól senki sem menekülhet meg. Se fiatal, sem öreg, se jámbor ember, sem bűnös ember. Ugyanis vannak hagyományok, amik fennmaradtak, hogy a sírnak a szorítása még Szead ibn Moáb-ot is elérte, megszorította. Ő volt az az ember, akinek a halála miatt megrezdült a Trón, kinyíltak az égnek a kapui, és 70 ezer angyal jelent meg a temetésén.

Tabarinál található az a hagyomány, miszerint Enesz azt mondta, hogy a Küldött (béke legyen Vele) a következőképpen szólt egy gyermekről: "Hogyha valaki is megmenekülhetett volna a sír szorításától, akkor ez a fiú, kisgyermek menekült volna meg." A sírnak a fitnája, a kísértése illetve megpróbáltatása Amikor az ember meghalt, eltemették, összeszorította őt a sír, eljönnek hozzá az angyalok, és kérdéseket tesznek fel neki. Ezek a kérdések azok, amit fitnának, megpróbáltatásnak illetve kísértésnek hívnak.

 Tirmidij-nél a következő hagyomány található. Amikor a halott elföldeltetik, akkor két angyal jön hozzá, akik feketék és kékek, fekete és kék színűek. Az egyiket Munkernak, a másikat Nekírnak hívják. Azt kérdezik az illetőtől, aki el lett temetve: "Mit mondasz erről a férfiről?" (a Prófétáról - béke legyen Vele) Ő azt feleli, hogy én azt mondom róla, hogy Ő Allah szolgája és Küldötte. És utána mondja, hogy tanúsítom, hogy nincs más Isten, csak Allah, és Mohammed az Ő szolgája és küldötte. De ha képmutató volt, akkor azt fogja mondani, hogy: "Hallottam az embereket valamit mondani, és én is azt mondtam, amit ők." És utána azt mondja, hogy: "Nem tudom ki ő". Ezek a kérdések az utolsó megpróbáltatás, kísértés, ami a hívőt érhetik. Ez az, amiről a Koránban Allah azt mondta az Ibrahím c. szúra 25. ájájában: "Allah megszilárdítja azokat, szilárd szóval, akik hívők lettek, az evilági életben." Az ima végén a tasahudban, amikor elmondjuk a fohászt a Prófétáért, utána négy dologtól jó oltalmat kérni Istentől. A sírnak a kínzásától, a pokolnak a kínzásától, az élet és a halálnak a kísértésétől, és az antikrisztus kísértésétől. Ettől a négy dologtól a Próféta rendszeresen, minden Ábrahám fohász után menedéket keresett.

5. rész

A sír kegyei és kínzása  

A Próféta (béke legyen Vele) hagyományában már volt róla szó korábban, hogy amikor meghal az ember, akkor utána eljönnek hozzá angyalok, és kérdéseket tesznek fel neki a sírjában. Ha megfelelő képen válaszol a kérdésekre, akkor az Égben egy kikiáltó azt fogja mondani, hogy: "igazat mondott az én szolgám", és utasítást ad az angyaloknak, hogy hozzanak Allah szolgájának Ruhát a Paradicsomból, valamint terítsenek meg neki a Kertből, és nyissanak meg számára egy kaput a Kertre. Ezek után jönnek az angyalok, és illatot, parfümöt hoznak oda, és beillatosítják őt is és a sírját is. Tágassá, szélessé tétetik számára a sírja. Olyan nagy lesz ez a lélek számára, ameddig a szem ellát. Jön hozzá egy szép küllemű férfi, szép ruhában, jó illattal, és azt mondja a halottnak: "Fogadd örömhírül azt, ami örömöt okoz számodra. Fogadd örömhírül, Allahnak a megelégedését, és a Kerteket, amelyben állandó kegyek vannak (találhatók). Ez az a Nap, amely meg lett számodra ígérve." Erre azt mondja neki a halott, hogy: "És Te is fogadd az örömhírt. Ki vagy te? Mert az arcod olyannak az arca, aki jó hírt hoz." Azt mondja, hogy: "Én vagyok a te jócselekedeted. (Az evilági jócselekedetei alakot öltenek az embernek. Ha túlnyomó részben jó volt a cselekedet, illetve a Paradicsomba fog majd jutni, akkor a cselekedetei szép alakot öltenek. De ha rossz tettei voltak, bűnöket követet el élete során, akkor rossz, visszataszító alakot fog ölteni) Esküszöm Allahra, úgy ismertelek csak téged - mondja a jó cselekedete az embernek - mint aki gyorsan engedelmeskedett Allahnak és lusta voltál a bűnöket illetően. Ezért Allah jóval jutalmazzon meg téged!" Ezután kinyittatik neki egy kapu a Paradicsomra, és egy kapu a Tűzre (a Pokolra). Az lesz neki mondva, hogy: "Ez lett volna a te helyed (itt a Pokolról van szó), hogyha ellenszegültél volna Allah parancsainak". Majd kinyittatik neki a kapu a Paradicsomra, "De Allah felcserélte ezt neked erre" ( a Paradicsomra utalnak itt). Amikor az ember meglátja, hogy mi van ott  - mármint a Kertben, a Paradicsomban - akkor az ember azt kéri: "Ó Uram, siettesd a Feltámadást, azért, hogy ne térhessek vissza a családomhoz, és a vagyonomhoz! -majd nyugalomra intik őt. De megemlítette a Próféta (Béke legyen Vele) azt is, hogy a hitetlen ember, és a bűnös ember azután, hogy rosszul válaszol, azt kiáltja egy hang majd az Égben, hogy: "Hazudott! Ezért, terítsetek meg számára a Tűzből! (terítsétek a sírt a Tűzből, Pokolból) És nyissatok számára egy kaput a Pokolra!" Amikor ez kinyílik, megcsapja őt a Pokol forró szele, forrósága. A sír pedig összeszorul körülötte, összeszűkül annyira, hogy a csontjai elválnak egymástól. Majd jön egy visszataszító arcú, kellemetlen szagú férfi, ronda öltözetben. Azt mondja neki: "Fogadd hírül azt, ami szomorúságot okoz a számodra. Ez az a nap, ami meg lett számodra ígérve." Erre azt mondja neki válaszul a halott: "Te is fogadd a rossz hírt Allahtól. Ki vagy te? Az arcod, olyannak az arca, aki rossz hírrel jön." Ekkor azt mondja: "Én vagyok a rossz cselekedeted. (A bűneid) Esküszöm Allahra, hogy én csak úgy ismertelek téged az evilágon, hogy lassú voltál az Istennek való engedelmességben, és gyors voltál a bűnök elkövetésében." Ezért Allah adjon neked rossz fizetséget. Ekkor Allah odaállít mellé egy vakot, süketet, és némát, akinek a kezében egy kalapács. Ennek a kalapácsnak akkora ereje van, hogy ha ezzel a rácsapnának a hegyre, akkor az a hegy porrá változna. Ekkor az a vak, süket, néma megüti a halottat, és erre az porrá válik. Majd újra összeáll a teste, (visszaáll eredeti formájába mint ahogy volt) és ekkor másodszor is megüti. A második csapásra akkorát kiált, hogy minden élő teremtmény hallja, kivéve az embereket és a dzsinneket. Majd kinyittatik számára egy kapu a Tűzre. A sírja a Tűzből lesz megterítve. Ekkor azt fogja mondani ez az illető, hogy: "Uram, ne kezd el az Órát! (ne kezd el a Feltámadást!) A Próféta (béke legyen Vele) mondta, egy hagyományban, hogy: "Az egyikőtök amikor meghal, meg lesz neki mutatva a lakhelye minden reggel és este. Ha a Paradicsom lakói közé tartozott, akkor a Kertre fog nyílni számára egy kapu, és hogy ha a Tűz lakói közé tartozott akkor, a Tűzre (Pokolra) lesz neki kinyitva egy kapu. Azt fogják neki mondani, hogy: "Ez a te lakhelyed, egészen addig, amíg Allah föl nem támaszt téged a Feltámadás Napján." Qurtubi az egyik könyvében azt mondta, hogy: Abu Mohammed Abdulhaq a következő képen szólt: "Tudnod kell, hogy a sír kínzás nem csak a hitetleneknek jár, sem csak a képmutatóknak. Hanem velük együtt lesznek kínozva a hívők egy csoportja is. És mindegyik a tetteinek, bűneinek megfelelő kínzásban fog részesülni. Olyan dolgokért fognak majd büntetést kapni, amiket az evilágon bűnöket elkövettek." Bukharinál található, a Próféta (Béke legyen Vele) amikor befejezte az imát, akkor az emberek felé fordult, és meg szokta kérdezni tőlük, hogy: ki látott közületek álmot az éjjel? Amikor valaki látott, akkor azt elmondta a Prófétának (béke legyen Vele) és ő mindig azt mondta rá, hogy: masa Allah, masa Allah! Egy napon megkérdezte tőlük, hogy: látott-e valaki közületek álmot? Azt felelték, hogy nem. Erre azt mondta, hogy: Én viszont láttam az éjjel két férfit, aki eljött hozzám és megfogták a kezemet. És elvittek engem a Szent Földre ( Jeruzsálembe). Ott egy férfi volt, és egy másik férfi pedig állt, kezében pedig vaskampó volt, amit ez a férfi az arcába akasztott be a másiknak. Addig tépte-húzta, amíg elért vele a tarkójáig. Amikor a tarkójáig ért, akkor a másik arcába akasztotta és ott tépte fel, egészen addig, amíg a tarkójáig nem ért vele. De mire befejezte, a másik arca már ép lett, és kezdte elölről. Így folyamatosan tépte az egyiket, és utána a másikat. Megkérdeztem tőlük, hogy:mi ez? Azt mondták, hogy: menj tovább! Mentünk tovább, amíg elérkeztünk egy férfihoz, aki hanyatt feküdt. Egy másik férfi pedig a fejénél állt, egy hatalmas kődarabbal, és a fekvő fejére dobta azt. Amikor a fejére dobta, akkor a kő elgurult. Az a férfi elindult a kő után, fölvette és visszament. Mire visszaért az embernek a feje újra ép és egészséges lett. Megint összetörte vele a fejét?. És így ment tovább. Ezt csinálta folyamatosan. Megkérdeztem hogy : Mi/Ki ez? Azt mondták, hogy: menj tovább! Tovább mentünk, és elértünk egy gödörhöz, ami úgy nézett ki mint egy kemence. Benne volt a földben, és az aljában pedig tűz volt. Emberek voltak benne, férfiak és nők. Amikor felerősödött a tűz, akkor a gödörnek a szájához közeledtek (menekültek), és amikor alábbhagyott a tűznek a lobogása, akkor visszamentek ugyan úgy a tűzzel együtt. Ez így, újra és újra ismétlődött. Megkérdeztem tőlük, hogy: Mi ez? Azt mondták, hogy: Menj tovább! Tovább mentünk, amíg elértünk egy folyóhoz, ami vérfolyó volt. Benne egy férfi állt. A parton pedig egy férfi volt, és előtte kövek (kő halom). A férfi elindult ki a partra, afelé a férfi felé, aki a parton állt, és amikor ki akart jönni, az a férfi aki a parton állt egy követ dobott a szájába, és ezzel visszaterelte ( visszavetette) őt a folyó közepére. És megint ki akart jönni a folyóból és megint egy követ dobott a szájába, és megint vissza?. És így tovább ismétlődött. Megkérdeztem, hogy mi ez, vagy ki ez? Azt mondták neki, hogy: menj tovább! Tovább mentünk, amíg elértünk egy zöld kerthez, amiben egy fa állt. Egy hatalmas fa, a tövében pedig egy öreg ember, és körülötte fiatalok, gyerekek. És egy férfi nem messze, tüzet akart gyújtani (tüzet gyújtott). Fölmentünk a fára, és bevezettek engem egy házba. Egy olyan házba, aminél még soha nem láttam szebbet. Benne férfiak és öreg emberek voltak, és nők és gyerekek. Majd kivezettek belőle és följebb mentünk a fán, és bevezettek egy másik házba, ami szebb volt és jobb volt, mint az előző, amiben öregek és fiatalok voltak. Azt mondtam nekik, hogy: körbevezettetek engem az éjjel, oda ahova vittetek, de most mondjátok el nekem, hogy mik voltak azok, amiket én láttam. Azt felelték nekem, hogy: Igen. Az amit láttál, akinek az arcát fölszakították, az hazug ember volt, folyamatosan hazugságokat beszélt, amíg elterjedtek ezek a hazugságok -mások is továbbadták azt, és így elterjedtek ameddig a szem ellát , és az emberek ezek szerint a hazugságok szerint is cselekedtek a Feltámadás Napjáig. Az akinek a fejénél láttál egy férfit, aki sziklával széttörte azt, az pedig olyan férfi volt, akinek Allah megtanította a Koránt, kívülről tudta azt, de éjjel aludt, nem kelt föl, nem imádkozott ezzel a Koránnal, és nem is a Korán szerint cselekedett a nappal során. Ez fog vele történni, ez a büntetés fogja érni egészen a Feltámadás Napjáig. Azok akiket láttál a gödörben, ők a paráznák. Akit láttál a folyóban, az a kamatnak a felhasználója, aki kamatot kapott a pénzéért, és megette azt, felhasználta azt. Az öregember a fa tövében Ábrahám - béke legyen Vele - volt, a gyermekek körülötte pedig az emberek gyermekei. (akik gyerekkorukban haltak meg) Aki a tüzet gyújtotta, az Málik, a Pokolnak az Őre. (az angyal Málik) Az első ház, amibe beléptél, az minden hívőnek a háza, A második ház pedig ahova beléptél, az a vértanuknak a háza volt. Én pedig Gábriel ő pedig Mikhail vagyunk. Emeld hát fel a fejed! -mondták neki.  Fölemeltem a fejem, és ekkor magam fölött olyat láttam, mint egy felhő. Azt mondták nekem, hogy: ez a te lakhelyed. Erre azt kértem tőlük, hogy hagyatok, hadd mehessek be a lakhelyemre! Erre azt felelték, hogy: Neked van még egy időd, amit a Földön kell töltened, és még nem töltötted be. Hogy ha véget ért a földi időd, akkor majd beléphetsz a lakhelyedre.? Allah Küldötte (béke legyen Vele) mondta egy adósságban maradt halott lelkéről: Körül veszi őt ez a adósság, mint egy kerítés, és emiatt nem fog majd tudni bejutni a Paradicsomba. (a Feltámadás Napján) Egy másik hagyományban, a Próféta (béke legyen Vele) imádkozott egy halotti imát ( és egy másik változatban pedig a hajnali imát imádkozta) és amikor befejezte, megkérdezte, hogy van-e itt x.y. törzsből valaki? Erre mindenki elhallgatott, mert az volt a szokás, hogy ha a Próféta (béke legyen Vele) mondott valamit, akkor mindenki csöndben maradt, figyelve Őt, hogy mit mond. Ezt háromszor is megismételte, de senki sem válaszolt. Erre egy férfi azt mondta, hogy: Ő az a férfi, itt van. Erre fölállt a hátsó sorokból egy férfi, aki maga után húzta a ruháját. Azt kérdezte tőle a Próféta (béke legyen Vele), hogy: Mi az, ami megakadályozott téged abban többször is, hogy válaszolj a kérdésemre? Bizony mondom, nem akartam a te neved említésével semmi rosszat. Viszont van valaki - és itt megnevezte azt a férfit a törzséből -akit körbe vesz az ő adóssága. (vissza tartja őt a Paradicsomtól). Ha akarjátok, akkor engedjétek őt szabadon, azáltal hogy kifizetitek, ha akarjátok, akkor viszont engedjétek át Allah kínzásának. Utána úgy folytatta a hagyományozó, hogy: Bárcsak láttad volna, hogy hogy álltak fel az emberek, családjából és igyekeztek arra, hogy kifizessék az ő adósságát. Mindezt azért tették ,hogy senki sem kérhessen utána semmit sem. (itt arról van szó, hogy ha valakit adósság terhel és nem fizetik ki utána az adósságot, akkor a Feltámadás Napján az illető, az, akinek tartozott, jogosan fogja követelni tőle, és mivel akkor már senkinek sem lesz pénze, vagyona, akkor a jótetteiből, a jutalmából fognak elvenni, és odaadni annyi mértékben, mint amennyi az adóssága volt. Ezért fontos, hogy az ember úgy hagyja el az evilágot, hogy ne legyen tartozása semennyi.) A halott miután meghalt, és az élve maradt rokonok, akik eltemették őt siránkoznak a halottnak a sírjánál szintén egy kín a halott számára. Ahogy a Próféta (béke legyen Vele) mondta egy hagyományban, hogy "az utazás a kínnak egy része". Mert nehézséget, szenvedést okoz az ember számára bizonyos mértékig. Ugyan így van a siránkozással is. Hogyha a halott meghal, és az élve maradottak utána siránkoznak, jajgatnak, ütik az arcukat, tépkedik a ruhájukat, akkor ez ugyan úgy szenvedést okoz a halottaknak. Mert a halottak bizonyos dolgokat látnak és hallanak. Amit Allah akar, azt látják és hallják még az élők cselekedetei közül. A Próféta (béke legyen Vele) is könnyezett, amikor meghalt a kisfia, de nem siránkozott és nem jajveszékelt. Aki jót akar a rokonának, az próbáljon meg türelemmel viseltetni, és a szíve fájdalmát elviselni jajveszékelés nélkül.

6. rész

 Oltalom kérés Allahtól a sírnak a kínzásától és a sírnak a kísértésétől. Mivel a sírkínzás, és a sírnak a kísértése súlyos dolog, - a legsúlyosabb dolgok közé tartozik, ezért Allah Küldötte (béke legyen Vele) menedéket kért ettől az imája során és az imáján kívül is. Társait is arra ösztönözte, hogy ők is kérjenek menedéket, oltalmat Allahtól, hogy nehogy ilyen kínzás érje őket. Anasz azt közölte, hogy Allah Küldötte (béke legyen Vele) fohászkodott, és azt mondta, hogy: Ó Allah, menedéket kérek tőled a tehetetlenségtől és a lustaságtól, a gyávaságtól, a fösvénységtől, és az olyan öregkortól, amikor az ember tehetetlen (nem képes már ellátni magát) és menedéket kérek tőled a sírkínzástól és menedéket kérek tőled az élet és a halál kísértésétől. Annak ellenére, hogy a Próféta (béke legyen Vele) milyen példás életet élt, mégis menedéket kért ő maga is a sírkínzástól és az élet és a halál kísértésétől. Mondta is a kortársainak, hogy: Keressetek menedéket Allahnál a sírkínzástól, mert a sírkínzás valóság, létező dolog. Arra tanította őket, hogy kérjenek menedéket négy dologtól. "Kérjetek menedéket a sírkínzástól, keressetek menedéket a Pokoltól és keressetek menedéket Allahnál az antikrisztusnak a kísértésétől, és keressetek menedéket Allahnál az életnek és a halálnak a kísértésétől." (ez a menedékkérés található meg a tasahudban is, mielőtt az imádkozó elköszön)

Az embernek tanúságot kell látnia a halálból és a haldoklókból, halottakból. Eddig már beszéltünk sok hagyományról, amik arról szóltak, hogy milyen a halál, hogy milyen a halálnak a bódulata. Az az értelmes ember, aki mindezekből okul. Mások halálának, haldoklásának tanulságát látja. Mert a halál az leginkább, ami inti az embert arra, hogy jól cselekedjen és a bűnöktől távol tartsa. Néhány vallásos embert megkérdeztek, hogy mi az, ami leginkább ösztönzi az embert a jóra, és erre azt mondták, hogy a halál, illetve a haldoklóknak a látványa. Qurtubi a következő képen írta le ezt a könyvében, hogy: "Tudd meg, hogy a halál a leghatásosabb prédikáló, és a legszörnyűbb dolog! Olyan ital, aminek az íze a legszörnyűbb ital, és a legtaszítóbb. Az embert ez rázza meg leginkább. Ez szakítja meg a legjobban, a legerősebben az embernek a nyugalmát. Ez vonzza el az embert azoktól, amik utált dolgok. Mert az a történés (esemény) ami megszünteti a testrészeid mozgását, elválasztja a testrészeidet egymástól, összedönti a tartásodat, ez bizony a leghatalmasabb, a legsúlyosabb dolog. Amikor eljön a halál napja, az a legszörnyűbb dolog." A halálról való emlékezésnek, a haldoklónál való jelenlevés, mind nagyon nagy hatást gyakorol az ember lelkére. Ez jó útra téríti az illetőt, visszatéríti őt az egyenes útra a bűnöktől, a jó cselekvésre. Ugyanis a lélekre az Evilág is nyomot hagy. Az Evilági élvezetek, a munka, a vagyon, a feleség, a gyermekek ?mindez nyomot hagy az ember lelkében. Ugyan így, a halál is nyomot hagy. Az Evilági élet, és annak élvezetei arra ösztönzik az embert, azt az érzést táplálja benne, hogy szeressen még maradni, ne akarjon meghalni hanem élvezze még az Evilági életet, maradjon ameddig csak tud, mert ezek az élvezetek jólesnek a lélek számára és kielégítik a vágyait, a kényeit. Emiatt az ember egyre kevesebb jót cselekszik, egyre több bűnt fog elkövetni. De hogyha az ember szem előtt tartja azt, hogy egyszer érte is el fog jönni a halál és nem tudja mikor - és folyamatosan megemlékezik erről az emlékezetében - akkor ez a dolog, kicsivé, semmissé fogja tenni az Evilági élvezeteket az ő szemében. Arra fogja ösztönözni, hogy kijavítsa a cselekedeteit, javítsa a saját lelkét, saját magát, és jó úton járjon továbbra is. Ha valami ferdeség volt benne, letért az útról, akkor visszataláljon oda. Anasz ibn Máliról mondta, hogy: "Allah Küldötte (béke legyen vele) így szólt: Minél többször emlékezzetek meg az élvezetek megszüntetőjéről, a halálról. Mert ha az ember szorult helyzetben van, szűkösen él, akkor bővé, tágassá fogja tenni azt, boldoggá számára. Ha bőségben van, és boldogságban él, akkor szűkké, szorossá teszi azt számára, ha a halálról megemlékezik. "Vagyis hogyha az ember nehézségek között van, akkor arra gondol, hogy egyszer meg fog halni, akkor boldoggá válik, mert a hívő tudja, hogy ezután már csak jobb lesz számára. A sok szorult helyzetet ha tűri, türelmesen viseli el, akkor jutalmat fog érte kapni, ami az üdvözüléshez vezet. Viszont ha bőségben, boldogságban él, akkor elfelejti a Túlvilágot, és ha a halálra emlékezik, akkor szűkké, szorossá, kellemetlenné teszi azt számára, az életet. Vissza fordul az Istenhez, és Rá fog gondolni, és arra, hogy igen, én is meg fogok halni egyszer. Ezért adakozni fog, visszatér, ha elhagyta volna az imákat, vagy minél több jót fog cselekedni stb. A Próféta (béke legyen Vele) sokszor mondta ima előtt, hogy: Úgy imádkozzatok, mintha elbúcsúznátok az Evilágtól. Ha az ember tudja, hogy ez az utolsó imája, és utána meg fog halni, akkor úgy fog imádkozni, mint ahogy még ezt soha sem tette. Ezért az embernek mindig szem előtt kéne tartani, hogy lehet, hogy ez az utolsó, utána a következőt már lehet, hogy nem fogom elérni.